A világ népességének folyamatos történelmi növekedése, az információs társadalom bővülése és az infokommunikációs technológiák mindennapossá válása, valamint a tudatosság hiánya oda juttatott bennünket, hogy az emberi kapcsolataink idejének, helyének és rendszerességének már nem irányítói, hanem sok tekintetben csupán „elszenvedői” vagyunk. Napjainkban már hiába vonulunk el saját szobánkba, ha nem vagyunk elég figyelmesen fegyelmezettek szinte bárki, bármikor behatolhat a magánszféránkba, vagy mi furakodunk be másokéba, ráadásul paradox módon úgy, hogy a 21. század emberére oly jellemző lelki magányt ez az információ-dömping nem oldja fel.

Egy olyan korszakban élünk, ahol szégyenérzet nélkül bárki, bármit szinte válogatás nélkül megoszt az életéről, adatok és információk özöne áramlik tőlünk és felénk. Létezik-e egyáltalán magánszféra, értelmezhető-e jogilag a magánélet egyént védő határa? Mint piacra „dobott” munkaerőknek van-e bármiféle privát térre jogunk?

Az egyik legtöbb vitát kiváltó kérdés a munkajogban, hogy a munkáltató az érdekének legjobb érvényesítéséért meddig hatolhat be jogszerűen a (leendő) munkavállalók magánszférájába, akár a kiválasztás, akár a munkáltatói ellenőrzések tekintetében, hiszen ami technológiailag lehetséges, nem szükségképpen jogszerű is. A munkaviszony minden egyes szakaszában találkozhatunk adatokkal, illetve adatkezeléssel. Hiszen már a munkavállalók kiválasztása, későbbi képzése, minősítése, vagy ellenőrzése, és a munkaviszony megszűnése, megszüntetése adatokon, adatkezelésen alapul. Az adatkezelés ugyanakkor a gyakorlatban gyakran aggályos lehet. Miért? A válasz a munkaviszony sajátosságaiban gyökerezik. A munkavállaló egzisztenciálisan kiszolgáltatott helyzetben van, a munkáltató és a munkavállaló közti érdek-összeütközés pedig tovább bonyolítja a kérdést.

Az előadás némi szociológiai, pszichológiai kitekintéssel a jog világába invitálja a hallgatóságot. E jogi témakör alapvetően adatvédelmi kérdéseket tisztáz, ugyanakkor jelzi a téma alkotmányjogi, polgári jogi beágyazottságát, és mindezen témalogikát a munkajogra nézve értelmezi az előadó.