Szegedi Tudományegyetem

TUDÁSPORTÁL

A Szegedi Tudományegyetem Embertani Tanszékének vezetője, Pálfi György hívott fel a mohácsi III. tömegsír feltárása kezdetén észlelt, számos, szemtől-szembe küzdelemmel aligha magyarázható, leginkább kivégzésre utaló nyakcsigolya- és koponyasérülés miatt.

Minthogy egy igazságügyi orvosszakértő az éllel okozott sérülések körében szinte kizárólag hétköznapi eszközök, leginkább konyhakés, bicska vagy balta testen hagyott nyomát és egészségkárosító következményeit vizsgálja, amikor 2020. október 17-én, az Emlékhelyet Somogyból hazafelé jövet útba ejtve megtapinthattam a tömegsír 4. csontvázának csapásnyomait, a bólogatás helyett a középkori szúró-vágó fegyverek és a velük létrehozott sérülések világában való elmélyedést választottam, ami egy különleges, ennek ellenére viszonylag szerényen kutatott határterületre vezetett. A boncoláskor ugyanis a lágyrész-sérülés bír elsődleges jelentőséggel, ez alapján határozzuk meg a halálokot, a támadás irányát és az eszköz tartását, pozícióját, hiszen a késsel okozott halálos sérülések sem feltétlenül hagynak nyomot a csontos vázon, ha mégis, akkor az a vágás vagy a szúrás erejének igazolására, továbbá az eszköz nyomszakértői azonosítására szolgál. A késeknél tömegesebb, méretesebb kardok viszont nem erővel, hanem inkább lendülettel működnek, és könnyen elérik, akár át is vágják a csontot. Az ilyen sérüléseket viszont általában nem igazságügyi orvosszakértők, hanem a sírokat feltáró régészek, antropológusok írják le igen alaposan, akik viszont a lágyrész-sérülésekkel nemigen találkoznak. Márpedig ha a halál okát és körülményeit szeretnénk feltárni, a szúró-vágó fegyver okozta csontsérülések elhelyezkedése, iránya, mélysége alapján (itt ugyanis nem feltétlenül a méret számít!) csak akkor vonhatunk le megalapozott következtetést, ha nem csak az adott testtáj és a csapás/szúrás vonalába eső terület anatómiáját, továbbá az itteni képletek sérülésének mozgásra, cselekvőképességre gyakorolt hatását ismerjük a kórélettani, neurológiai és traumatológiai összefüggések, tapasztalatok alapján, hanem emellett a fegyver geometriájával, szokásos használati módjával, valamint a sértetti és a támadói testhelyzettel és ízületeik mozgástartományával is tisztában vagyunk. Így például a kulcscsont vagy az állkapocsszár néhány milliméteres karcolása jelezheti a nagy nyaki verőér sérülését, ami sokkal gyorsabban fellépő cselekvőképtelenséget és halált eredményez, mint a koponyát látványosan megnyitó vágás. Több, pontosan ugyanoda mért csapás pedig a relatív testhelyzeten túl a szituáció jellegéről is tájékoztat, ám itt is figyelembe kell venni a fegyver jellegét. Ez számunkra azért is különösen érdekes, mert az igazságügyi orvostan megkülönbözteti a metszett és a vágott sérülést, és az előbbi okozására leginkább az egyenes pengéjű kardok, az utóbbira viszont az erősen ívelt pengéjű, keleti típusú kardok, azaz a szablyák alkalmasak.

Előadónkról

Dr. Szabó Árpád igazságügyi orvosszakértő több mint 30 éve dolgozik a Szegedi Tudományegyetem Igazságügyi Orvostani Intézetében. A Kecskeméti Piarista Gimnáziumban érettségizett kitűnő eredménnyel, az orvosi egyetemről abban a rendszerváltás előtti 1985. évben mégis lemaradt, „egy pont híján”, minek köszönhetően alkalma nyílt elmélyedni a traumatológiai műtőssegédség és a gipszelés tudományában. Szegeden az orvosi (1992) után jogi (2005) diplomát is szerzett, közben igazságügyi orvostanból szakvizsgázott (1996); budapesti építészeti tanulmányait viszont családi okból feladta.

Az Intézetbe Kósa Ferenc professzor úr közlekedési balesetekkel kapcsolatos szakdolgozati témájának köszönhetően került 1992-ben, a tervezett törésteszt-bábu fejlesztéses német autógyári együttműködés azonban nem valósult meg. Az Intézet akkoriban létesülő DNS laboratóriuma a kriminalisztikai és személyazonosítási célú vizsgálatokkal újabb kutatási terepet nyújtott, így a berlini és a münsteri igazságügyi orvostani intézetekben töltött hónapok eredményeképp közreműködhetett a hazai populációgenetikai adatbázis felépítésében.

A személyazonosítás vizuális módszerei, különösen a szuperimpozíciós vizsgálatok terelték az antropológia felé, az együttműködéshez Kósa professzor biomechanikai és magzatcsontokkal kapcsolatos munkássága biztosította a hiteles alapokat; ennek köszönhetően vehetett részt olyan, nem kimondottan igazságügyi orvosszakértői munkákban is, mint pédául Dombay Miksa, doberdónál harcoló szegedi zászlóaljparancsnok földi maradványainak azonosítása.

Az Intézetben a személyazonosítás és az orvosjog mellett a mechanikai sérülések elemzése a fő szakértői, oktatási és kutatási területe. Az egyetemi hallgatókat a klinikai gyakorlatban nélkülözhetetlen jogi ismeretekre, valamint a halottvizsgálat és a sérülés-dokumentálás helyes módszertanára igyekszik oktatni. Igazságügyi orvosszakértőként rendszeresen segíti testi bántalmazások módjának, eszközének felderítését, rejtélyes mechanizmusú közlekedési balesetek nyomozását. Közreműködött számos, évtizedekig rejtetten maradt emberölés áldozatának csontmaradványa alapján a halálok és a sérülési körülmények meghatározásában. A sikeres orvosszakértői sérüléselemzés alapfeltételének tekinti a radiológiai képalkotás, a nyomszakértés és a közlekedés-műszaki szakértés eszköztárában, módszereiben is naprakész tájékozottságot.

Publikációk