LorinczAgnes_GTK

SZTE 100 – LŐRINCZ ÁGNES: Engem nagyon motivált az érem, mert szeretek az SZTE-re járni


Az SZTE 100 kihívás teljesítői között akadtak, akik kiemelkedtek a többiek közül vagy a megtett kilométerek száma, vagy a közösségi aktivitásuk miatt. Őket mutatjuk be sorozatunkban. Lőrincz Ágnest nagyon motiválta az érem, mert szeret az SZTE-re járni és olyan emléknek tartja a medált, ami nem csak az egyetemet, mint intézményt testesíti meg, hanem a befektetett energiáit és a kialakult közösséget is.

 

Mennyiben segített az SZTE 100 ahhoz, hogy elindulj a kitűzött célod felé?


- Szeptemberben kötelező tesiként a futást vettem fel. A vírushelyzet miatti bezártság és a felgyülemlett stressz levezetésére remek módszernek bizonyult a futás, így a kurzus teljesítése után is folytattam ezt a sportot. Célom a rendszeres testmozgás és egy egészségesebb életmód kialakítása volt, amihez pont kapóra jött az SZTE 100 kihívás. Kiszámoltam, hogy dupláznom kell a hetente átlagosan megtett kilométereket, hogy időben teljesíteni tudjam a kihívást, ami motiváló volt, hogy ne hagyjak ki sportolásra szánt napokat.


Milyen kezdeményezésnek tartod, hogy egy egyetem szervezzen az SZTE 100-hoz hasonló programokat?


- Szerintem nagyon jó volt a kihívás hangulata. Sokkal motiválóbb volt kihívásként sportolni, mint egy kötelező tesi kurzuson, szóval szerintem a hasonló kezdeményezések akár más egyetemeken is motiválnák a hallgatókat a mozgásra.


lorincz_agnes1


Milyen pluszt adhat, ha a saját „iskola”/alma mater/egyetem szervezi a kihívást, hatással lehet az iskolai kapcsolatokra, közösségre is?


- Úgy gondolom, hogy sikerült közösséget kialakítani a kihívás résztvevőivel még az online térben is. Ha visszaáll az oktatás a hagyományos formára, biztos vagyok benne, hogy még erősebb kötelékek, még szorosabb kapcsolatok alakulhatnak ki egy hasonló kihívás során. A közös edzés lehetősége is extra motivációnak hangzik.


Mennyire motivált, hogy egy közösség tagjaként, másokkal együtt, az ő teljesítményüket is látva teljesítheted a kihívást?


- Először kicsit elbizonytalanított, hogy a tapasztaltabb futók már a második héten teljesítették a kihívást. Újra számolgatni kezdtem, hogy biztosan lesz-e elég időm a kihívás teljesítéséhez és kicsit elvesztettem a reményt. Ugyanakkor a kezdők hozzászólásai és a középmezőny bátorításai nagyon motiválóan hatottak a továbbiakban. Örülök, hogy én is megoszthattam a nehézségeket és az örömöket a kurzusfórumon és igazi közösséggé formálódtunk. Összességében a kezdeti bizonytalanság után nagyon jó érzés volt olvasni a többiek posztjait, jó érzés volt megosztani az élményeimet.


Milyen pluszt jelentett az SZTE 100 ahhoz képest, mintha „csak simán” teljesítetted volna a kilométereket?


- "Csak simán" fele ennyi kilométert teljesítettem volna ennyi idő alatt (a korábbi futásaim alapján). Ráadásul magamat is meglepve sikerült egy héttel a határidő előtt lefutni a századik kilométert. Szerintem ez magáért beszél.


Kaptál inspirációt mások feltöltéseiből? Ha igen, milyeneket? Volt interakció a többiekkel?


- Jó volt látni, mennyire sokfélék vagyunk és mégis milyen kitartóan tudunk haladni egy közös cél felé. Nem volt sok a párbeszéd a kurzusfórumon, de azért akadtak kérdések és válaszok is időnként. Mégis úgy érzem, átéreztük egymás örömét, összetartó erő volt a kihívás. Az egyik lány feltöltött egy képet, ami az Erzsébet Ligetben készült. A futópálya mellett van egy szív alakú minta a rekortánon. Annyira megtetszett a lány képe a szívecskével, hogy én is kimentem oda futni, hogy nekem is legyen a szívvel egy fényképem. Arra is volt példa, hogy nem volt sok kedvem futni, de többen is feltöltöttek élménybeszámolót az aznapi futásukról, és végül én is kedvet kaptam "csatlakozni" a többiekhez.


lorinczagnes2


Esetleg valakivel megismerkedtél/felvetted a kapcsolatot az SZTE 100 kapcsán?


- Nem ismertem meg új embereket, viszont a futásaim kapcsán kiderült, hogy az ismerőseim közül többen is futnak, vagy futottak régebben. Örülök, hogy ezáltal többektől is tudtam tanácsot kérni a számomra magas kilométerszám tartásához. Annak is örülök, hogy a futásommal motiváltam az öcsémet is, hogy többet fusson, együtt megtapasztaltuk, hogy tényleg lehet futás közben beszélgetni és a futás is lehet közös program.


SZTEinfo - Lévai Ferenc