A Görgey csillaga című regény, mely 1916-ban jelent meg a Nyugat 2. számában – noha csak három fejezet készült el belőle – világosan jelzi Lovik elképzeléseit a történelmi epikával kapcsolatban. A történelem elutasításaként is olvashatóak a nyitó sorok. Figyelmeztetnek arra, hogy a tudományos értelemben vett, vagy tudományos narratívákra is támaszkodó történelemfölfogás idegen ettől a szövegtől. Semmit sem mond ki, nem von le tanulságokat, ehelyett bemutatja, leírja, láttatja mindazt, amiből az olvasó összerakhatja a XIX. század dereka Magyarországának rajzát, mégpedig úgy, hogy a töredék legnagyobb részében az események nem is Magyarországon játszódnak. Az önkritikus hangnemből a korabeli magyar nemesség motiválatlan személyiségtípusának képe bontakozik ki, melynek központi fogalma, talán az „átmenet” kifejezésében ragadható meg. Ez az „átmenet” valójában a magyar nemes létmódja, egész céltalan élete „átmeneti kor”.
Lovik nem a dicsőség történetét írja, hanem a történelmi pillanat fölismerhetőségének lehetőségét latolgatja, illetve a lehetséges fölismeréshez vezető utat követi végig.
A regénytöredék másik kulcsszava, az „akarat”, mely ellentéte lehet az „átmenet”-nek. Lovikot az érdekli, hogy honnét vették a magyarok az akaratot ahhoz, hogy saját kezükbe vegyék a sorsukat. Ugyanakkor a kifejezés viszonylagosságára is fölhívja a figyelmet, de magyarázata valójában csak a kor eseményeinek változékonyságát indokolhatja.
A regény címszereplője az utolsó lapokon, a dunai hajóúton jelenik meg, és először németül szólal meg. Ismét fölmerül az akarat kérdése, s ezúttal Görgey részletes válaszban fejti ki vele kapcsolatos nézeteit. Először szinte pragmatikus szabatosággal határozza meg az akarat mibenlétét, melyet megszerezhető, fejleszthető tulajdonságnak tart. De szinte azonnal a bátorsággal vonja párhuzamba, melyet az akarattal lehet megpróbálni. Egyszerre vonatkoztatja kijelentéseit a hazára és önmagára is.
Török Gyula harmadik regényét, az Egont az Egyenlőség című lap számára írta, minden bizonnyal 1916 és 1917 fordulóján. A mű 1917. január 13. és március 24. között jelent meg 11 folytatásban. Könyv formában soha nem adták ki, első megjelenése volt mindeddig az utolsó. Az ifjú epikushoz a kortárs kritika nagy reményeket fűzött, korai halála után mégis a rohamos feledés jutott osztályrészéül, amely regényeit sem kímélte. Közülük is kitűnik azonban az Egon sorsa. Kortsák Jenő és Márai Sándor nem is említik a regényt Törökről írván, Harsányi Zsolt, Kováts József (Török máig egyetlen monográfusa) és Lőrinczy Huba pedig a leggyengébb Török műnek tartják, s ehhez mérten foglalkoznak is vele.
Ha valóban igaza is lenne az egyöntetű kritikai megítéltetésnek, akkor is könyvkiadásunk régi adósságát törlesztené azzal, ha kiadásával teljessé tenni a magyar nyelvű olvasók számára a Török életművet; az Egon azonban merész kísérletként és Török társadalmi – politikai nézeteinek logikus következményeként, mintegy azok manifesztációja is olvasható. Rövidsége és helyenként vázlatos kidolgozása ellenére a végleges, egyértelmű szakítás a magyar nemesi középosztály hagyományának összességével. Az Egon egy szellemi-társadalomtörténeti folyamat betetőzéseként kezelendő. A porban és A zöldköves gyűrű szövegvilágát talán lényegesen kevesebb tényező köti össze, mint ahogyan azt a kortárs kritikusok vagy a múlt század derekának irodalomtörténeti megközelítései nagyrészt taglalták. A kevés közös pont egyike viszont az asszimiláció, mint változás, esetleg mint fejlődés kérdése lehet. Képes-e a XIX-XX. század fordulójának polgári középosztálya kölcsönös érdekből asszimilálni a középnemességet? Míg A porban válasza minden bizonnyal nem, A zöldköves gyűrű – legalábbis abban a formában, ahogy ránk maradt – az igenhez közelebbi talánt hordozhatja. A világháború negyedik évében az Egonnal Török Gyula minden eddiginél radikálisabban veti föl a kérdést, s mintha támadásokra támadással felelne, amikor a polgárosodás lehetőségével immár meg nem elégedve, azt a zsidóságot választja asszimiláló csoportként főhőse számára, amelyet azelőtt és azután is többször azonosított a tájékozatlan antiszemita közbeszéd a magyarországi polgársággal.
Az Egon nem egyszerűen Török Gyula életművének fontos és figyelmen kívül nem hagyható része, hanem a magyar társadalom-, művelődés- és kultúrtörténet izgalmas momentuma.
Az előadás megtekintése:
Szélessávú I. változat (méret: 256x144 sávszélesség: 89 kb/s)
Szélessávú II. változat (méret: 424x240 sávszélesség: 329 kb/s)
Szélessávú III. változat (méret: 640x360 sávszélesség: 757 kb/s)
LAN változat (méret: 852x480 sávszélesség: 1385 kb/s)
Megjegyzések:
Az Internet elérés sávszélessége, és számítógépe teljesítménye szerint válasszon a fenti lehetőségek közül!
Az előadás megtekintéséhez Microsoft Windows operációs rendszer alatt a Windows Media Player 9-es vagy 10-es változatát ajánljuk. A korábbi Windows Media Player elvileg automatikusan telepíti a szükséges Windows Media 9-es kodeket, ha mégsem történne meg, abban az esetben a Windows Media 9-es kodekcsomag külön telepítése szükséges.
Linux alatt az Mplayer program használatát javasoljuk.
Természetesen más Windows Media 9-es formátummal kompatibilis lejátszóprogram is használható.
Kérjük, amennyiben technikai problémája van, írjon a help@cc.u-szeged.hu címre.
