Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Var­ga Ka­ta­lin er­dé­lyi fe­le­ség, aki­nek tíz éve rej­te­ge­tett tit­ka – mi­sze­rint nemi erő­szak ál­do­za­ta lett – nap­vi­lá­got lát, ezért ami­kor fér­je meg­tud­ja, hogy gyer­me­kük­nek nem ő a vér sze­rin­ti ap­ja, út­já­ra bo­csát­ja az as­­szonyt és a fi­út. Ka­ta­lin fog­ja a gye­re­ket, és el­in­dul, hogy bos­­szút áll­jon az em­be­re­ken, akik tönk­re­tet­ték az éle­tét. Hos­­szú út­juk er­dé­lyi tá­ja­kon át ve­zet, amely so­rán a né­ző iga­zán szép élet­ké­pe­ket kap az ot­ta­ni élet­ről és ma­gá­ról a hegy­vi­dék­ről, ha­bár ez utób­bi sok­szor in­do­ko­lat­la­nul sze­re­pel a film­ben.
Szo­kat­lan pá­ro­sí­tás­sal ta­lál­koz­ha­tunk a film ese­té­ben. Ro­mán-an­gol kop­ro­duk­ci­ó­ról van szó ugyan­is, mely­nek er­dé­lyi sze­rep­lői a film nagy ré­szé­ben ma­gya­rul be­szél­nek, a ren­de­ző vi­szont az an­gol Peter Strick­land. Az első ­filmes ren­de­ző, aki egyéb­ként író­ként is jegy­zi a fil­met, jól ad­ja vis­­sza az er­dé­lyi lég­kört, így a film han­gu­la­ta mél­tó a cím­bé­li meg­ne­ve­zés­hez: kel­lő­en bal­la­dai, bo­ron­gós at­mosz­fé­rá­val ta­lál­koz­ha­tunk, va­la­mint ezt a sö­tét lég­kört a mi­ni­má­lis, ám­de bal­jós hang­vé­te­lű ze­ne­hasz­ná­lat is fel­erő­sí­ti. A tör­té­net pe­dig tra­gi­kus ki­me­ne­te­lé­vel szin­tén az em­lí­tett mű­fajt idé­zi.
Iga­zán kor­rekt al­ko­tás a Var­ga Ka­ta­lin bal­la­dá­ja, de né­ha még­sem ké­pes ma­gá­val rán­ta­ni a né­zőt az er­dé­lyi kör­nye­zet­be, ta­lán ép­pen a sok­szor hasz­nált táj­kép­snit­tek mi­att is, ami­kkel az al­ko­tók né­ha ép­pen az el­len­ke­ző­jét érik el. En­nek el­le­né­re fi­gye­lem­re­mél­tó al­ko­tás­ról be­szél­he­tünk, tud­ni­il­lik a nem­zet­kö­zi szak­ma ez idá­ig több­szö­ri el­is­me­rés­sel ju­tal­maz­ta a fil­met: az Eu­ró­pai Film­aka­dé­mia a ren­de­ző­nek ítél­te a leg­jobb első ­filmes­nek já­ró dí­jat, míg a Ber­li­ni Nem­zet­kö­zi Film­fesz­ti­vá­lon Ezüst Med­ve-díj­jal ju­tal­maz­ták ki­emel­ke­dő hang­tech­ni­ká­ját.
Var­ga Ka­ta­lin bal­la­dá­ja – szí­nes, ma­gya­rul és ro­má­nul be­szé­lő ro­mán-an­gol kop­ro­duk­ció, 2009. Ren­dez­te: Peter Strick­land

Hrivnák Ani­ta