Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

A tör­té­net rö­vi­den: egy 14 éves kis­lányt meg­gyil­kol­nak a ’70-es évek kis­vá­ro­si Ame­ri­ká­já­ban, aki ez­után a menny­or­szág­ból fi­gye­li csa­lád­ja s bru­tá­lis gyil­ko­sa to­váb­bi éle­tét. Nin­csen lehetősége be­avat­koz­ni a föl­di vi­lág tör­té­né­se­i­be, egy-két al­ka­lom­tól el­te­kint­ve. A menny­bé­li és a föl­di vi­lág kö­zött ra­gadt ár­tat­lan lé­lek ta­lán egyet­len fel­ada­ta: meg­ta­nul­ni, ho­gyan lép­het to­vább.
A Kom­for­tos Menny­or­szág cí­mű fil­met Peter Jack­son adap­tál­ta Alice Sebold azo­nos cí­mű, 2003-ban meg­je­lent best­sel­le­re alap­ján.
Eb­ben a film­ben nin­cse­nek vis­sza­térő szel­le­mek, hor­ror­isztikus kép­kom­po­zí­ci­ók, no­ha a tör­té­net mag­já­ból ki­in­dul­va le­het­ne er­re szá­mí­ta­ni. A ha­tást, je­len eset­ben a hát­bor­zon­gást a cso­dá­la­tos ké­pi vi­lág és a drá­mai szál ös­­sze­fé­sü­lé­sé­vel éri el a ren­dező. Susie vi­lá­ga ha­lá­la után egy az egy­ben a föl­di sík má­sa, a szí­nek, a hir­te­len fel­buk­ka­nó ten­ger, a he­gyek cso­dá­la­tos zöld­je, az ég ra­gyo­gó, már-már fe­hér­ség­be át­csa­pó ár­nya­la­tai azon­ban mind az el­ve­szett lé­lek s a gyá­szo­ló csa­lád érzé­seiből teremtőd­nek, min­den ér­zés át­ve­tül er­re a vi­lág­ra, s for­mál­ja azt. Ettől egye­di ez a tér a film­ben. Kü­lön di­csé­ret il­le­ti az oper­atőri mun­kát (And­rew Les­nie), amely rend­kí­vül pre­cíz, a cse­lek­mén­­nyel tel­jes har­mó­ni­á­ban ál­ló ké­pek­kel dol­go­zik. A „lúd­bőrzés”-hez nagy­ban hoz­zá­já­rul a fan­tasz­ti­ku­san meg­kom­po­nált ze­ne, me­lyet Brian Eno je­gyez: érzelemgazdag, de még­sem csöpögős drá­mai dal­la­mok csen­dül­nek fel.
Ami a szí­né­szi mun­kát il­le­ti, min­den ka­rak­ter bril­lí­ro­zik. A szülőket meg­for­má­ló Mark Wahlberg és Rachel Weisz hi­te­le­sen ala­kít­ják a gyer­me­kük el­vesz­té­sé­be beletörőd­ni nem tu­dó párt, Susan Saran­don mint a re­a­li­tást képviselő, to­vább­lé­pés­re, túl­élés­re fel­szó­lí­tó nagy­ma­ma re­me­kel, Saoirse Ronan, a ha­lott kis­lányt meg­for­má­ló ti­né­dzser bá­jos, ár­tat­lan ar­cá­val, kife­jező gesz­tu­sa­i­val el­va­rá­zsol­ja a nézőt. Nar­rá­to­ri po­zí­ci­ó­já­ból fa­ka­dó­an már a tör­té­net ele­jén tud­juk, hogy meg fog hal­ni: ez a tény a drá­ma­i­ság­ra fo­koz rá, min­den, ami a kis­lány ha­lá­la előtt tör­té­nik, érzelemgazdag­gá vá­lik. A kéj­gyil­kost Stane­ly Tucci ala­kít­ja, az ő já­té­ka kü­lön fi­gyel­met ér­de­mel: rend­kí­vül hi­te­les.
Ez a film nem egy bosszú-thriller vagy ti­pi­kus sé­mák­ra építő hor­ror, amely­ben a ha­lott kis­lány szel­le­me vis­­sza­tér, s revan­sot akar ven­ni gyil­ko­sán. Ez a film egy el­gon­dol­kod­ta­tó al­ko­tás, mely­nek kö­zép­pont­já­ban az örök vis­sza­térők áll­nak: ho­gyan él­jük túl egy hoz­zánk kö­zel ál­ló em­ber el­vesz­té­sét? Mi tör­té­nik a ha­lá­lunk után? Fon­tos kér­dé­sek ezek az élet­ben, hi­szen, hogy a fil­met idéz­zem: „ev­ery­body dies”.
Kom­for­tos Menny­or­szág (The Love­ly Bones) – szí­nes, ame­ri­kai-új-zé­lan­di film. Ren­dez­te: Peter Jack­son.

Ács Hel­ga