elindul halkan a hegyek mögül
megbillen, fel- felemelkedik a szélben
fürgén száll és suhan feléd újra
a csillogó lepkehajtányú könnyed piruló vágy
hogy könnyes arcodra cuppanjon helyrehozni
be nem teljesült ifjú folyóparti lányos álmaink
amikor hintáztunk és „fiatallányokat” énekeltünk
ócska férfiak banális bókjain nevettünk és kábultunk
füstben táncolás után cigiket szívva, barna sört szürcsölve
vízbelógatós lábbal ámultunk
aranyló hídbámuló hajnalokon
penészes rózsaszín minyont köpködve
nevetéstől fuldokolva szabad éjszakáink
illanó édes élményein osztozva…
gondoltad volna, azóta:
csak mi maradtunk tiszták?
Irodalom ,