Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

A ká­bí­tó­szer-fo­gyasz­tás hát­tértényezői – ki­emel­ten a csa­lá­di kap­cso­la­tok­ra, szaba­didő el­töl­té­sé­re és ér­ték­rend­szer­re vo­nat­ko­zó­an – ál­la­mi és egy­há­zi kö­zép­is­ko­lás­ok kö­ré­ben cím­mel tar­tott elő­adást Ká­dár Ka­ta­lin Mag­dol­na (ETSZK), aki XXIX. Or­szá­gos Tu­do­má­nyos Di­ák­kö­ri Kon­fe­ren­ci­án az Or­vos- és Egész­ség­tu­do­mány szek­ci­ó­ban III. he­lye­zést ért el.
A mai mo­dern tár­sa­dal­mak gyors fej­lő­dé­se ma­gá­val hoz­ta azt a prob­lé­mát, hogy a fi­a­ta­labb kor­osz­tály­ok­ban külön­böző ri­zi­kó­ma­ga­tar­tá­si for­mák je­lent­kez­tek, így a ká­bí­tó­szer-fo­gyasz­tás egész­sé­get ká­ro­sí­tó ha­tá­sa is – mond­ta Ká­dár Ka­ta­lin Mag­dol­na.
A külön­böző sta­tisz­ti­kai ada­tok ar­ra en­ged­tek kö­vet­kez­tet­ni, hogy ös­­sze­füg­gés van a szer­hasz­ná­lat és a kö­zött, hogy a fi­a­ta­lok val­lá­so­sak- e vagy sem. A fel­mé­rés­ben há­rom sze­ge­di kö­zép­is­ko­lá­ból (eb­ből két egy­há­zi) 211 di­ák vett részt.
A dol­go­zat há­rom hi­po­té­zis­re épült. Az el­ső fel­te­vés sze­rint az egy­há­zi kö­zép­is­ko­lák­ban ta­nu­ló di­á­kok csa­lá­di kap­cso­la­ta erő-sebb, és ke­ve­sebb de­vi­áns ma­ga­tar­tás mu­tat­ko­zik a csa­lád­tag­ok kö­zött, mint az ál­la­mi is­ko­lá­ban ta­nu­ló fi­a­ta­lok csa­lád­já­ban, mely csa­lá­di kap­cso­lat mi­nő­sé­ge és a szü­lők szer­fo­gyasz­tó ma­ga­tar­tá­sa ki­ha­tás­sal van a ta­nu­lók eset­le­ges szer­fo­gyasz­tá­sá­ra. Ez a hi­po­té­zis rész­ben iga­zo­ló­dott, mert az ered­mény azt mu­tat­ta, hogy a szü­lők szer­fo­gyasz­tó ma­ga­tar­tá­sa nincs ha­tás­sal a csa­lá­di kap­cso­lat mi­nő­sé­gé­re, és ez nincs ha­tás­sal a ta­nu­lók szer­fo­gyasz­tá­sá­ra.
A má­so­dik hi­po­té­zis (mely szin­tén iga­zo­lást nyert) meg­fo­gal­maz­ta, hogy ha a fi­a­ta­lok struk­tu­rál­tan töl­tik sza­bad­ide­jü­ket (sport, szín­ház, mo­zi), az pre­ven­tív ha­tás­sal van a ká­bí­tó­szer-fo­gyasz­tás­ra; emel­lett lé­tez­nek kock­ázat­növelő te­vé­keny­sé­gek, mint a ba­rá­tok­kal va­ló ló­gás, in­ten­zív bu­li­zás.
Az utol­só fel­te­vés sze­rint az ál­la­mi és az egy­há­zi kö­zép­is­ko­lák­ban ta­nu­ló fi­a­ta­lok ér­ték­rend­sze­re szig­ni­fi­káns kü­lönb­sé­get mu­tat, és a val­lá­sos meg­győződés mint a leg­erősebb pro­tek­tív ha­tás je­le­nik meg a ri­zi­kó­ma­ga­tar­tá­si for­mákkal, így a ká­bí­tó­szer-fo­gyasz­tás­sal szem­ben. Ez a fel­ve­tés is csak rész­ben iga­zo­ló­dott, mert nincs szig­ni­fi­káns kü­lönb­ség az ér­ték­rend­ben. A dol­go­zat ar­ra kö­vet­kez­te­tés­re ju­tott, hogy a val­lá­sos­ság igen­is ér­ték­for­má­ló ha­tá­sú, és vé­dő (pro­tek­tív) té­nye­ző a ká­ros szen­ve­dé­lyek­kel szem­ben.
A má­so­dik elő­adó, a Böl­csé­szet­tu­do­má­nyi Kar hall­ga­tó­ja a XXIX. Or­szá­gos Tu­do­má­nyos Di­ák­kö­ri Kon­fe­ren­ci­án el­ső he­lye­zést ért el – Pa­lo­tás Zsolt előadásá­nak cí­me: Imp­ro­vi­zá­ció és di­rek­tí­va. A ten­ge­ri had­vi­se­lés tak­ti­kai fej­lő­dé­se az an­gol-hol­land há­bo­rúk­ban (1652-1674).
A ten­ge­ri had­vi­se­lés­be nagy for­du­la­tot az an­gol-hol­land há­bo­rúk alat­ti fej­lő­dés ho­zott. A ten­ge­ri harc a kö­zép­kor­ban iga­zá­ból a ha­jók fe­dél­ze­tén le­zaj­ló gya­log­sá­gi harc volt, amely az an­gol-hol­land há­bo­rúk­ban meg­vál­to­zott. Ezek a har­cok nem­csak tech­ni­kai, ha­nem tak­ti­kai szem­pont­ból is vál­to­zá­so­kat hoz­tak a tör­té­ne­lem­be.
Tech­ni­kai újí­tás volt az ágyú meg­je­le­né­se, il­let­ve el­ter­je­dé­se a ha­jó­kon. A tak­ti­kai újí­tás a ha­jók vo­na­las for­má­ci­ó­ban va­ló el­ren­de­zé­sét je­len­tet­te. En­nek az új alak­zat­nak köszön­hetően a pa­rancs­nok kön­­nyeb­ben tud­ta irá­nyí­ta­ni ha­jó­it a ten­ge­ri üt­kö­ze­tek so­rán.
A ten­ge­ri har­cá­sza­tá­ban két is­ko­la do­mi­nált: a „for­ma­lis­ta” és a „ké­zi­tu­sás.” Mind­két is­ko­la a vo­nal­har­cá­szat mel­lett tört lán­dzsát, azon­ban a har­cok le­foly­ta­tá­sá­ban más né­ze­te­ket val­lot­tak – tud­tuk meg az előadá­son. A for­ma­lis­ták amel­lett vol­tak, hogy a for­má­ci­ót min­den eset­ben meg kell tar­ta­ni, így a pa­rancs­nok kön­­nyen tud uta­sí­tá­so­kat ad­ni, és a csa­ta át­lát­ha­tó vá­lik. A hát­rá­nya vi­szont az volt, hogy nem va­ló­sult meg a flot­ta egé­szé­nek meg­sem­mi­sí­té­se. En­nek a harc­mo­dor­nak képviselő­je volt pél­dá­ul Ja­kab yorki her­ceg és Sir William Penn.
A ké­zi­tu­sá­sok (ide tar­to­zott Ge­or­ge Monck és Rupert her­ceg) tak­ti­ká­ja ez­zel szem­ben az volt, hogy a flot­tá­nak ma­nő­ve­re­ket kell vég­re­haj­ta­nia – töm­bösítés, ket­tőzés, az el­len­sé­ges vo­nal át­tö­ré­se –, és a tűz­erőt kon­cent­rál­ni kell a csa­ta fo­lya­mán.
Az elő­adás to­váb­bi ré­szé­ben sor­ra vet­te az an­gol-hol­land há­bo­rúk fon­to­sabb csa­tá­it és ered­mé­nye­it.

T. B.