A kábítószer-fogyasztás háttértényezői – kiemelten a családi kapcsolatokra, szabadidő eltöltésére és értékrendszerre vonatkozóan – állami és egyházi középiskolások körében címmel tartott előadást Kádár Katalin Magdolna (ETSZK), aki XXIX. Országos Tudományos Diákköri Konferencián az Orvos- és Egészségtudomány szekcióban III. helyezést ért el.
A mai modern társadalmak gyors fejlődése magával hozta azt a problémát, hogy a fiatalabb korosztályokban különböző rizikómagatartási formák jelentkeztek, így a kábítószer-fogyasztás egészséget károsító hatása is – mondta Kádár Katalin Magdolna.
A különböző statisztikai adatok arra engedtek következtetni, hogy összefüggés van a szerhasználat és a között, hogy a fiatalok vallásosak- e vagy sem. A felmérésben három szegedi középiskolából (ebből két egyházi) 211 diák vett részt.
A dolgozat három hipotézisre épült. Az első feltevés szerint az egyházi középiskolákban tanuló diákok családi kapcsolata erő-sebb, és kevesebb deviáns magatartás mutatkozik a családtagok között, mint az állami iskolában tanuló fiatalok családjában, mely családi kapcsolat minősége és a szülők szerfogyasztó magatartása kihatással van a tanulók esetleges szerfogyasztására. Ez a hipotézis részben igazolódott, mert az eredmény azt mutatta, hogy a szülők szerfogyasztó magatartása nincs hatással a családi kapcsolat minőségére, és ez nincs hatással a tanulók szerfogyasztására.
A második hipotézis (mely szintén igazolást nyert) megfogalmazta, hogy ha a fiatalok strukturáltan töltik szabadidejüket (sport, színház, mozi), az preventív hatással van a kábítószer-fogyasztásra; emellett léteznek kockázatnövelő tevékenységek, mint a barátokkal való lógás, intenzív bulizás.
Az utolsó feltevés szerint az állami és az egyházi középiskolákban tanuló fiatalok értékrendszere szignifikáns különbséget mutat, és a vallásos meggyőződés mint a legerősebb protektív hatás jelenik meg a rizikómagatartási formákkal, így a kábítószer-fogyasztással szemben. Ez a felvetés is csak részben igazolódott, mert nincs szignifikáns különbség az értékrendben. A dolgozat arra következtetésre jutott, hogy a vallásosság igenis értékformáló hatású, és védő (protektív) tényező a káros szenvedélyekkel szemben.
A második előadó, a Bölcsészettudományi Kar hallgatója a XXIX. Országos Tudományos Diákköri Konferencián első helyezést ért el – Palotás Zsolt előadásának címe: Improvizáció és direktíva. A tengeri hadviselés taktikai fejlődése az angol-holland háborúkban (1652-1674).
A tengeri hadviselésbe nagy fordulatot az angol-holland háborúk alatti fejlődés hozott. A tengeri harc a középkorban igazából a hajók fedélzetén lezajló gyalogsági harc volt, amely az angol-holland háborúkban megváltozott. Ezek a harcok nemcsak technikai, hanem taktikai szempontból is változásokat hoztak a történelembe.
Technikai újítás volt az ágyú megjelenése, illetve elterjedése a hajókon. A taktikai újítás a hajók vonalas formációban való elrendezését jelentette. Ennek az új alakzatnak köszönhetően a parancsnok könnyebben tudta irányítani hajóit a tengeri ütközetek során.
A tengeri harcászatában két iskola dominált: a „formalista” és a „kézitusás.” Mindkét iskola a vonalharcászat mellett tört lándzsát, azonban a harcok lefolytatásában más nézeteket vallottak – tudtuk meg az előadáson. A formalisták amellett voltak, hogy a formációt minden esetben meg kell tartani, így a parancsnok könnyen tud utasításokat adni, és a csata átlátható válik. A hátránya viszont az volt, hogy nem valósult meg a flotta egészének megsemmisítése. Ennek a harcmodornak képviselője volt például Jakab yorki herceg és Sir William Penn.
A kézitusások (ide tartozott George Monck és Rupert herceg) taktikája ezzel szemben az volt, hogy a flottának manővereket kell végrehajtania – tömbösítés, kettőzés, az ellenséges vonal áttörése –, és a tűzerőt koncentrálni kell a csata folyamán.
Az előadás további részében sorra vette az angol-holland háborúk fontosabb csatáit és eredményeit.
T. B.