2024. március 28., csütörtök English version
Archívum  --  2009  --  7. szám - 2009. április 27.  --  Kultúra
Min­den­ha­tó ének­hang
Ahogy vár­ha­tó is volt, az IH Ren­dez­vény­köz­pont nem so­ká­ig bon­to­gat­ta meg­újult szár­nyacs­ká­it, és meg­nyi­tá­sát kö­ve­tő­en szin­te azon­nal Sze­ged kul­tu­rá­lis éle­té­nek egyik meg­ha­tá­ro­zó hely­szí­ne lett. Áp­ri­lis 22-én a Volt öt évünk mu­si­calt lát­hat­tuk Malek And­rea és Ka­ma­rás Iván fő­sze­rep­lé­sé­vel.
Címkék: Kultúra
Ez­út­tal zsú­folt szín­pad, ké­sőbb ve­szem csak ész­re a csi­csás asz­tal mö­gött a ze­ne­kar­nak el­kü­lö­ní­tett emel­vényt. Mö­göt­tem el­ra­gad­ta­tott idős né­nik, iz­ga­tot­tan vár­ják az elő­adás kez­de­tét. Ké­sőbb egy­re csa­ló­dot­tabb sut­to­gást hal­lok a há­tam mö­gül, iga­zat adok ne­kik.

Két idő­sík


A mu­si­cal Cathy Hiatt és Jamie Weller­stein há­zas­sá­gát me­sé­li el, mint­ha a si­ke­res­sé vá­ló író, Jamie si­ker­köny­ve ele­ve­ned­ne meg előt­tünk. A két sze­rep­lő fel­vált­va be­szél, Jamie a múlt­ból a je­len fe­lé tart, Cathy sza­kí­tá­suk­tól kez­di me­sél­ni tör­té­ne­tü­ket.
A szer­ke­zet ilyen fel­épí­té­se azért rend­kí­vül ta­lá­ló, mert úgy tű­nik, a há­zas­pár oly­an­­nyi­ra el­be­szélt egy­más mel­lett kap­cso­la­tuk so­rán, ahogy a két idő­sík­ban egy­más­nak fe­le­lő da­lok csen­dül­nek fel. Egyes-egye­dül há­zas­ság­kö­tés­ük­kor ke­rül­nek szink­rón­ba egy kö­zös du­ett ere­jé­ig. Az alap­tör­té­net en­­nyi­ben ös­­sze is fog­lal­ha­tó (ho­lott a té­ma és a fel­épí­tés sok le­he­tő­sé­get kí­nált fel), és nem­csak ez túl­sá­go­san egy­sze­rű, ha­nem a dal­szö­ve­gek is rend­kí­vül bugyuták.

musical
Kamarás Iván és Malek Andrea.


Csak a hang


Saj­ná­la­tos mó­don ezt sem a dísz­let, sem a szí­né­szi já­ték (már amen­­nyi egy mu­si­cal­be szük­sé­ges) nem tud­ta fe­led­tet­ni. A két pár­hu­za­mos vi­lág­nak meg­fe­le­lő­en Cathy ol­da­lán egy túl­dí­szí­tett, csi­csás asz­tal, Jamie-nél egy író­asz­tal lát­ha­tó, szin­te egy­ál­ta­lán nem té­ved­nek át a má­sik „tér­fe­lé­re”.
Ka­ma­rás Iván még va­la­meny­­nyi­re el­hi­te­ti a né­zők­kel, hogy szí­nész, bár egyes dal­rész­le­tek ki­ének­lé­sé­nél lát­ha­tó­an ko­moly ne­héz­sé­gek­kel küz­dött. Malek And­rea szí­né­szi tel­je­sít­mé­nye azon­ban túl­ját­szott, a dísz­let­hez ha­son­ló­an túl­zott és va­ló­sze­rűt­len volt.
Egyes-egye­dül cso­dá­la­tos hang­ja men­tet­te meg rossz já­té­kát, és lett a da­rab egyet­len po­zi­tív vo­ná­sa. Oly­an­­nyi­ra, hogy már-már meg­men­tet­te az egy­sze­rű tör­té­ne­tet és a bu­gyu­ta da­lo­kat a ment­he­tet­len bu­kás­tól. A ze­ne azon­ban le­nyű­gö­ző volt, bár gyak­ran egy­sí­kú­vá vált, és gyak­ran han­go­sab­ban szólt, mint az ének.

A szer­ző


Jason Robert Brown ame­ri­kai mu­si­cal­szer­ző és dal­szö­veg­író 1970-ben szü­le­tett New York­ban; az ame­ri­kai ze­nés szín­ház leg­mo­der­nebb irány­za­tá­nak kép­vi­se­lő­jé­nek tart­ják. Brown egy sze­mély­ben sa­ját da­rab­jai ze­nei ren­de­ző­je, kar­mes­te­re, hang­sze­re­lő­je és zon­go­ris­tá­ja is. El­ső si­ke­rét a Songs for a New World hoz­ta meg szá­má­ra, en­nek egyik da­rab­ja, a Stars and the Moon a mai na­pig egyik leg­is­mer­tebb szer­ze­mé­nye.
A Volt öt évünk (The Last Five Years, 2001) szö­ve­gét és da­la­it Brown el­ső há­zas­sá­ga ih­let­te. A mu­si­cal elég ve­gyes kri­ti­ká­kat és szá­mos dí­jat ka­pott, en­nek el­le­né­re csu­pán két hó­na­pig ját­szot­ták. Brown nap­ja­ink­ban is kom­po­nál, és gyak­ran lép fel egye­dül vagy ze­ne­ka­rá­val (Caucasian Rhythm Kings), va­la­mint a ka­li­for­ni­ai egye­te­men ta­nít.
Volt öt évünk – Malek And­rea, Ka­ma­rás Iván. Ren­dez­te: Böhm Györ­gy. Ze­ne­kar: Buj­tor Ba­lázs, Daj­ka Krisz­ti­án, Gál Bé­la, Ka­szás Pé­ter, Ré­vész Ri­chárd, Wer­mes Gá­bor.
Sze­ke­res Ni­ko­let­ta
Bezár