Dóra már másodéves korában kutatásra adta a fejét, és egyszerre három területbe is belevágott. Az MTA Szegedi Biológiai Központban a tejcukor-érzékenységgel kapcsolatban folytat kutatásokat, egy ideje a magyar populáció mellett honfoglalás kori csontokat is vizsgál. „Raskó István professzor úr irányítása alatt TDK-zom, akinek nagyon sok mindent köszönhetek; a lehetőséget, a támogatását. A személyében egy sokrétű, nagy tudású kutatót ismertem meg, aki példaképül szolgál számomra. Lehetőségem nyílt különféle genetikai módszerek megtanulására, az effektív kutatás megismerésére, és gyakran a kivitelezés nehézségeivel is szembe találtam magam. Ilyenkor mindig számíthattam a professzor úrra, munkatársakra és asszisztensekre. Barátságos és segítőkész légkör vett körül.”
Nagy Dóra 2004-ben érettségizett a szegedi Radnóti Miklós Kísérleti Gimnáziumban biológia tagozaton. Jelenleg hatodéves az SZTE Általános Orvostudományi Karán. 2006-ban második helyezést ért el a helyi TDK-versenyen, 2007-ben pedig harmadik lett az OTDK-n. 2008-ban elnyerte a Szent-Györgyi Albert-ösztöndíjat, 2009-ben pedig a Sófi József-ösztöndíjban részesült. Harmadik évét végzi az egyetem angol orvosi szakfordítói és tolmácsképzésén. Fotó: Segesvári Csaba |
---|
Emellett a gyerekklinikán a magnézium asztmás gyerekek betegségében betöltött szerepét, valamint egy féregfertőzést kutat, ami gyakran előfordul a krónikus köhögésben szenvedő gyermekeknél. „Jöttek egymás után a lehetőségek, és megragadtam az alkalmat. Mivel tetszettek a témák szívesen is foglalkoztam velük. Az SZBK-ban inkább a kutatással ismerkedhettem meg, a klinikán pedig mindezt klinikai aspektusból láthattam.” A siker sem maradt el, hiszen a 2007-es OTDK-n elért harmadik helyezése mellett már egy első szerzős cikkel is dicsekedhet, ami egy elismert nemzetközi szaklapban jelent meg tavasszal. Ezenkívül eredményeit hazai és külföldi konferenciákon is sikerrel bemutatta. Tavaly a Szent-Györgyi Albert-ösztöndíjban, idén tavasszal pedig újabb elismerésben, a Sófi József-ösztöndíjban részesült. Az ösztöndíjak pénzjutalom mellett nagy erkölcsi elismerést is jelentenek, de szakmai szempontból is igen hasznosnak bizonyultak. Hiszen mint azt Dóra elmondta, Sófi József például azóta is tartja a díjazottakkal a kapcsolatot, és igyekszik egyengetni pályájukat.
Bár a medikus lány büszke az eredményeire, mégsem csak az elismerések miatt tartja fontosnak a hallgatóként végzett kutatói tevékenységet. „A tudományos diákköri munka során az ember nemcsak a szakmának azt a kis szeletét ismeri meg jobban, amivel foglalkozik, hanem nagyon sok hasznos tapasztalatra is szert tesz, amit az élete folyamán később is tud majd hasznosítani. Onnan kezdve, hogy hogyan kell kommunikálni, adatokat gyűjteni, feldolgozni, egészen addig, hogy hogyan kell az irodalmat böngészni, és az eredményeket bemutatni, nagyon sokrétű tapasztalatokra lehet szert tenni. Úgyhogy mindenkinek csak ajánlani tudom a TDK-zást.” Véleménye szerint a kutatói sikerekhez két dologra van szükség. „Szerencse is kell a sikerhez, anélkül nem megy, de törekedni is kell. Ha érdeklődsz, igyekszel és kitartó vagy, annak meglesz az eredménye előbb-utóbb.”
Dóra egyetemi pályafutása kezdete óta igyekszik egyszerre több dologgal is foglalkozni, és ezekben lehetőleg kiemelkedő teljesítményt nyújtani. Mint mondja, mindez természetesen sok munkát és kevesebb szabadidőt jelent, ez azonban nem okoz neki nehézséget, egyszerűen azért, mert szereti, amit csinál. Valószínűleg ennek köszönhetően maradt energiája arra is, hogy negyedévesként belevágjon az angol szakfordítói és tolmácsképzésbe, ahol most szintén végzős, így jövő nyáron tulajdonképpen egyszerre két diplomát kap majd kézhez. Mivel azonban fontosnak tartja, hogy több nyelvet is jól beszéljen, az egyetem által kötelezően előírt nyári gyakorlatait Németországban és Ausztriában töltötte.
Habár sok fiatal magyar orvos szívesebben megy külföldre dolgozni, Dóra azt mondja, a kint szerzett tapasztalatok sem vették el a kedvét attól, hogy itthon gyakorolja leendő hivatását. „Itthon is ugyanolyan betegségek vannak, és ha az ember nyomon követi a szakirodalmat, fejlődést, akkor szinten tudja tartani magát, nem lesz lemaradva szakmailag Nagyon hasznosnak találtam ugyanakkor a külföldi gyakorlataimat, nagyon élveztem. Jobbak voltak a körülmények, nagyobb területen mozoghatott az ember, mint itthon, az eszközökben az utánpótlás szinte végtelen volt. Azt lehet mondani, nem is annyira az eszközök modernségében van a különbség, inkább a mennyiségben. Jónak tartom azt a lehetőséget, ha valaki ki tud menni külföldre egy-két évre a tudását gyarapítani, látókörét szélesíteni az ottani tapasztalatokkal, de végleg nem mennék külföldre.”
Elnézve Dóra céltudatosságát nem lepődöm meg, amikor kiderül, már egészen fiatalon eldöntötte, orvosi pályára lép, ami valószínűleg részben annak is köszönhető, hogy jó példát látott maga előtt. „A gimnáziumban kiváló tanáraim voltak, akik szerepet játszottak abban, hogy megszeressem a biológiát, kémiát és abban, hogy az orvosi pályán indultam el. Édesanyám is orvos, gyermekgyógyász. Sokakat inkább eltántorít, ha orvosok a szülei, de engem nem. Mindig azt láttam édesanyám munkáján keresztül, hogy ez egy nagyon szép pálya. Nagyon sokat tanultam tőle, az energiájából, a hozzáállásából. Lehet mondani, hogy szakmai példaképet jelent számomra.”
SZEGED |
---|
Sok leendő egyetemistával szemben Dórában fel sem merült igazán annak idején, hogy elköltözzön szülővárosából, sőt a diploma megszerzése után is itt szeretne élni. „Itt van a családom, a baráti köröm, úgyhogy nagyon kötődöm Szegedhez. Anno az egyetemi felvételinél is ezt jelöltem meg elsőnek, nem akartam máshova menni tanulni. Szerencsés voltam, hogy fel is vettek. Szerintem egyébként is ez a legjobb orvosi egyetem, elméleti hátteret itt lehet legjobban megszerezni. Most is a családommal lakom, szeretek velük lenni, és így anyagilag is könnyebb. Úgyhogy én inkább előnynek tartom, hogy szegedi egyetemista lettem, és dolgozni is itt szeretnék majd.” |
Persze Dóra is tisztában van vele, hogy nem könnyű hivatást választott, azonban optimizmusa akkor sem hagyja el, ha a pálya nehézségei kerülnek szóba. „Nem egy stresszmentes pálya az orvosi, az biztos. Sokszor nem könnyű lelkileg, hiszen az ember lát tragédiákat, szomorú eseteket is. Ezeket fel kell tudni dolgozni, ehhez szerintem megértő család, jó barátok, jó munkakapcsolatok kellenek, hogy a megfelelő háttér meglegyen. Persze az is felmerül bennünk, hogy emberéletek múlhatnak majd a munkánkon, ezért is kell ennyit tanulni és dolgozni, hogy a tudásra, tapasztalatra támaszkodva ezeket a helyzeteket sikeresen lehessen megoldani. Az egész képzésünk a fokozatosságra épül, ez is nagyon fontos.”
És hogy milyen egy jó orvos? Dórának erről is kiforrott elképzelései vannak. „Lehetőleg azért ne olyan legyen, mint Doktor House. Fontos, hogy ne legyen rest tanulni, legyen tudása, háttere, tapasztalata. De az is nagyon lényeges, hogy kellőképpen empatikus legyen a betegekkel szemben. Olyan kapcsolatot tudjon kialakítani a beteggel, hogy a bizalom létrejöjjön köztük. Egy ilyen együttműködés a beteg és az orvos között már fél gyógyulás.”
Keresztes Judit