2024. március 29., péntek English version
Archívum  --  2009  --  11. szám - 2009. november 9.  --  Iskolapad
„Egész or­vos sze­ret­nék len­ni”
Rit­ka eset, hogy va­la­ki már ti­zen­éves­ként olyan hi­va­tást tud vá­lasz­ta­ni ma­gá­nak, mely mel­lett tű­zön-ví­zen át ké­pes ki­tar­ta­ni. Ha pe­dig ez a sze­ren­cse cél­tu­da­tos­ság­gal is pá­ro­sul, kü­lön­le­ges ered­mé­nye­ket le­het el­ér­ni. Jó pél­da er­re Bor­dás No­é­mi, aki ne­gyed­éves me­di­kus lé­té­re már­is több­év­nyi ta­pasz­ta­la­tot szer­zett le­en­dő szak­má­já­ban.
Címkék: Iskolapad

„Na­gyon el­fog­lalt va­gyok, de sze­re­tem is csi­nál­ni, és a hasz­nom­ra is vá­lik a kli­ni­kai mun­ka” – kezd a me­sé­lés­be az or­vos­tan­hall­ga­tó lány, aki az in­ter­jú­ra is kór­há­zi mun­ká­ja köz­ben tu­dott időt sza­kí­ta­ni. Mi­u­tán be­ke­rült az egye­tem­re, No­é­mi nem vesz­te­get­te az ide­jét, hi­szen már el­sős­ként be­járt a fel­sőbb éve­sek­nek tar­tott uro­ló­gia-elő­adá­sok­ra. Szo­mo­rú­an ta­pasz­tal­ta ott, hogy az uro­ló­gia nem­csak a hét­köz­na­pi élet­ben, de a hall­ga­tó­ság kö­ré­ben is mos­to­hán ke­zelt szak­te­rü­let, hi­szen se­hol sem for­dí­ta­nak rá kel­lő fi­gyel­met.

bordas Bor­dás No­é­mi
1987-ben szü­le­tett Hód­me­ző­vá­sár­he­lyen. 2006-ban érett­sé­gi­zett a hód­me­ző­vá­sár­he­lyi Né­meth Lász­ló Gim­ná­zi­um és Ál­ta­lá­nos Is­ko­lá­ban an­gol sza­kon. Je­len­leg ne­gyed­éves or­vos­tan­hall­ga­tó Sze­ge­den, 2010-ben fog vé­gez­ni az or­vo­si kar an­gol-ma­gyar or­vo­si szak­for­dí­tó és tol­mács kép­zé­sén.
Fo­tó: Se­ges­vá­ri Csa­ba

Ha­mar sze­met szúrt a me­di­ka je­len­lé­te az ok­ta­tók­nak is, akik kö­zül az egyik, Sza­lay Ist­ván ha­ma­ro­san fel­ka­rol­ta az ér­dek­lő­dő hall­ga­tót. Így ke­rült be No­é­mi a sze­ge­di II. Kór­ház uro­ló­gia osz­tá­lyá­ra, aho­vá ha te­he­ti, na­pon­ta be­jár, sza­bad­ide­jét, sőt még nyá­ri szü­ne­te­it sem saj­nál­va. „Szalay ad­junk­tus volt az, aki azt mond­ta, szí­ve­sen fog­lal­ko­zik ve­lem, így kezd­tem el be­jár­ni az uro­ló­gi­á­ra. Be­vitt a mű­té­te­i­re, ma­gya­ráz­ga­tott, ta­nít­ga­tott, meg­fi­gyel­tem az am­bu­lan­ci­án vég­zett mun­ká­ját. Egy­re töb­bet se­gít­het­tem a mű­tő­ben, egy­re töb­bet mu­ta­tott, így egy­re töb­bet tud­tam ta­nul­ni. Ma már nagy mű­té­tek­ben is részt ve­he­tek as­­szisz­tens­ként. Ha nem mű­té­ten va­gyok, ak­kor meg­fi­gye­lem a kü­lön­bö­ző vizs­gá­la­to­kat, és az osz­tá­lyos mun­kát. Mos­tan­ra már egy­re töb­bet dol­go­zom együtt az osz­tály több ki­vá­ló or­vo­sá­val is. Pa­jor Lász­ló pro­fesszor úr mű­té­te­in is egy­re gyak­rab­ban részt ve­he­tek, ahol ren­ge­te­get le­het ta­nul­ni. Meg­ked­vel­tem a kol­lé­gá­kat, úgy ér­zem, mind­egyi­kük­re fel tu­dok néz­ni” – mond­ja.

Nem csak a gya­kor­lat­ra for­dít azon­ban fi­gyel­met No­é­mi. Hi­va­ta­lo­san má­sod­éves ko­ra óta foly­tat TDK-tevékenységet az osz­tá­lyon. „Konk­ré­tan TDK-konferencián nem in­dul­tam, ha­bár a té­ma­ve­ze­tőm sze­rint bár­me­lyik té­má­val in­dul­hat­nék, ami­vel ed­dig fog­lal­koz­tunk. De úgy gon­do­lom, tu­do­má­nyo­san így is ak­tív va­gyok. Fő­leg prosz­ta­ta­rák­kal fog­lal­koz­tunk ed­dig, azon be­lül a prosz­tataspeci­fikus an­ti­gén­nel. Ez­zel kap­cso­lat­ban ad­tunk elő egy deb­re­ce­ni la­bor­di­ag­nosz­ti­kai kong­res­­szu­son ta­valy szep­tem­ber­ben. Eb­ben a mun­ká­ban el­ső szer­ző vol­tam té­ma­ve­ze­tőm, Sza­lay dok­tor, Salgó Lász­ló és Pa­jor Lász­ló mel­lett. Ez egy la­bor­pa­ra­mé­ter, amit a prosz­ta­ta­rák szű­ré­sé­re hasz­ná­lunk. Ezt ve­tet­tük ös­­sze más pa­ra­mé­te­rek­kel, kü­lön­bö­ző ös­­sze­füg­gé­se­it ke­res­ve. De fog­lal­koz­tam még be­ha­tób­ban a ve­se­kő­tö­rés­sel, il­let­ve a prosz­ta­ta­gyul­la­dás­ra hasz­nált ke­ze­lés­sel is. Ha vé­gez­tem, sze­ret­nék egy egye­te­mi kli­ni­kán dol­goz­ni, és eh­hez a mun­ká­hoz hoz­zá­tar­to­zik, hogy a tu­do­mány­ból is ki kell ven­nünk a ré­szün­ket. Nap­ra­kész­nek kell len­ni, hi­szen egy kli­ni­kai or­vos­nak nem csak a be­te­gei van­nak. Ezért jó, ha rá­lá­tok a tu­do­mány­ra is már most.”

A fi­úk­ra is fi­gyel­jünk

Az or­vos­tan­hall­ga­tó lány fi­a­tal ko­ra el­le­né­re olyan ha­tá­ro­zott­ság­gal be­szél le­en­dő szak­má­já­ról, hogy nem is lep meg, ami­kor ki­de­rül, már gim­na­zis­ta­ként ki­ta­lál­ta, uro­ló­gus sze­ret­ne len­ni. „A leg­ko­ráb­bi em­lé­kem, hogy bor­zal­ma­san bos­­szan­tott, hogy a lá­nyok­nak men­­nyi fel­vi­lá­go­sí­tó órát tar­ta­nak már a kö­zép­is­ko­lá­ban is, a fi­úk­ra vi­szont nem fi­gyel­nek oda. Ezért dön­töt­tem el, hogy uro­ló­gus le­szek, mert már ak­kor meg­fo­gal­ma­zó­dott ben­nem, hogy töb­bet aka­rok ve­lük tö­rőd­ni. Ta­lán mú­ló hó­bort­nak gon­dol­ták ezt ak­kor so­kan, de az utób­bi évek alatt be­bi­zo­nyo­so­dott, hogy mi­nél töb­bet lá­tok eb­ből a pá­lyá­ból, an­nál job­ban tet­szik. A lel­ke­se­dé­sem nem­hogy alább­ha­gyott vol­na az évek alat­t, de in­kább to­vább erő­sö­dött ben­nem az el­ha­tá­ro­zás, hogy ne­kem ezt a pá­lyát kell vá­lasz­ta­nom” – ma­gya­ráz­za.

Ne­héz dön­tés

No­é­mi azon­ban tisz­tá­ban van ve­le, nem kön­­nyű utat vá­lasz­tott. A le­en­dő ne­héz­sé­gek sem ri­aszt­ják el azon­ban a pá­lyá­tól. „Min­dig is tud­tam, hogy nő­ként ma­nu­á­lis or­vo­si te­rü­let­re be­ke­rül­ni, és utá­na bol­do­gul­ni ben­ne, si­ke­re­ket el­ér­ni na­gyon ne­héz lesz. Már­pe­dig az uro­ló­gia ilyen te­rü­let. Eze­ket a te­rü­le­te­ket a fér­fi­ak azért még min­dig sze­re­tik meg­őriz­ni ma­guk­nak. Al­kal­ma­sabb­nak tart­ják ma­gu­kat, jobb fi­zi­kum­mal ren­del­kez­nek, és ma­nap­ság is az a köz­vé­le­ke­dés, hogy egy nő kap­jon na­gyobb sze­re­pet a csa­lád éle­té­ben. Itt elő­for­dul, hogy na­po­kig nem megy ha­za az em­ber, ha ügyel, amit tény­leg na­gyon ne­héz le­het el­fo­gad­ni egy csa­lád­ban. Úgy­hogy nem elég ha­tod­év­ben el­dön­te­ni, hogy ez a szim­pa­ti­kus szak­te­rü­let, ha­nem a sa­ját bő­rün­kön kell meg­ta­pasz­tal­ni, hogy mit je­lent ez a gya­kor­lat­ban. Biz­tos so­kan azt gon­dol­nák, hogy nő­ként azt ja­va­sol­nám a töb­bi női or­vos­tan­hall­ga­tó­nak, jöj­je­nek nyu­god­tan er­re a pá­lyá­ra, mert ké­pe­sek va­gyunk rá. De én nem ezt mon­dom, ha­nem azt, hogy nő­ként ez egy na­gyon ne­héz dön­tés. Le kell tisz­táz­nunk ma­gunk­ban, hogy tény­leg ugyan­an­­nyi­ra ter­hel­he­tők va­gyunk, mint egy fér­fi. Sőt ta­lán még töb­bet is kell bi­zo­nyí­ta­nunk. Per­sze nem a nők el­len aka­rok be­szél­ni, de meg kell tud­ni mu­tat­ni, hogy nem csak mú­ló hó­bort­ból ér­de­kel a te­rü­let, mert itt el­vár­ják, hogy ke­mé­nyen oda­te­gyük ma­gun­kat. Én min­dig er­re a pá­lyá­ra akar­tam jön­ni, de azt nem tu­dom, hogy gye­rek­vál­la­lás be­le fog-e fér­ni így az éle­tem­be. Férj­hez men­ni sze­ret­nék per­sze. Ha­bár az is biz­tos, hogy egy nő­nek ne­héz olyan párt ta­lál­ni, aki ezt az élet­mó­dot el tud­ja vi­sel­ni. De az anya­ság más, ar­ra ugyan­úgy szü­let­ni kell. Nem sze­ret­nék fél or­vos és fél anya len­ni. Sze­ret­nék egy egész, egy jó or­vos len­ni, de le­het, hogy emi­att fel kell ál­doz­nom az anya­sá­got. Per­sze tu­dom, hogy fi­a­tal va­gyok még, le­het, hogy idő­sebb ko­rom­ban rám tör majd a gye­rek utá­ni vágy, de egy­elő­re az or­vos­lás a leg­fon­to­sabb, és úgy ér­zem, ezért le tu­dok mon­da­ni más dol­gok­ról” – árul­ja el.

ZENE
No­é­mi a gim­ná­zi­um alatt hos­­szú éve­kig ta­nult ze­nél­ni. „Nyolc évig kla­ri­né­toz­tam, és négy évig fu­ru­lyáz­tam is. A ze­ne olyan te­rü­le­te­ket moz­gat meg az agy­ban, ami­ket sem­mi más. Na­gyon sze­re­tem a ze­nét, és úgy ér­zem, hogy több va­gyok az­ál­tal, hogy ezt is ta­nul­tam. De szá­mom­ra a hang­szer és a ze­ne csak hob­bi volt, nem akar­tam ko­mo­lyab­ban fog­lal­koz­ni ve­le.”

Van azon­ban még egy szak­ma, amely már gim­na­zis­ta ko­rá­ban meg­ra­gad­ta No­é­mit, és az­óta sem mon­dott le ró­la. „A gim­ná­zi­u­mi évek alatt is min­dig vol­tak ta­nít­vá­nya­im, an­gol nyelv­ből, ma­te­ma­ti­ká­ból és fi­zi­ká­ból kor­re­pe­tál­tam őket, mert ne­kem a ta­ná­ri pá­lya is na­gyon szim­pa­ti­kus volt min­dig. Ez má­ig meg­ma­radt, na­gyon sze­ret­nék ta­ní­ta­ni, az egye­tem­hez köt­he­tő kli­ni­kai ál­lá­sok is ezért szim­pa­ti­ku­sak. Je­len­leg is ugyan­úgy ta­ní­tok a sza­bad­időm­ben még ná­lam idő­seb­be­ket is. Olyan ta­nít­vá­nyom is van, aki­től nem fo­ga­dok el pénzt, nem a pénz­ke­re­se­ti le­he­tő­ség az el­sőd­le­ges szem­pont szá­mom­ra, ha­nem a ta­ní­tás irán­ti szen­ve­dé­lyem mi­att fog­lal­ko­zom ve­le. A ta­ní­tás ugyan­olyan szép hi­va­tás, mint az or­vo­si. Úgy ér­zem, ne­kem van is egy ilyen vé­nám, és ezt nem sze­ret­ném el­pa­za­rol­ni. Mert sze­rin­tem er­re a szak­má­ra is szü­let­ni kell.”

A jó gyó­gyí­tás

Mint aho­gyan No­é­mi vé­le­mé­nye sze­rint or­vos­nak is szü­let­ni kell. Ah­hoz pe­dig, hogy a be­teg­sé­get si­ke­re­sen le­hes­sen ke­zel­ni, ta­lán még ez sem elég. „Ter­mé­sze­te­sen szak­ma­i­lag is ma­gas szin­ten kell len­ni ah­hoz, hogy va­la­ki jó or­vos le­gyen. De tö­rőd­ni is kell a be­teg­gel, meg kell hall­gat­ni, fi­gyel­ni kell rá. Vi­szont úgy gon­do­lom, jó or­vos­nak len­ni ön­ma­gá­ban még nem elég. Min­dig tö­rek­szünk ar­ra, hogy a gyó­gyí­tás jó le­gyen, és haj­la­mo­sak va­gyunk azt hin­ni, hogy a jó gyó­gyí­tás egyen­lő a jó or­vos­sal. Azt hi­szem, egy elő­adá­son hal­lot­tam én is, és meg­ma­radt ben­nem az in­tés, hogy ne hig­­gyük, hogy a jó gyó­gyí­tás csu­pán egy jó or­vos. A jó gyó­gyí­tás ugyan­is va­ló­já­ban egy jó or­vos, egy jó be­teg, egy jó gyógy­szer és a Jó­is­ten” – vé­li.

Ke­resz­tes Ju­dit

optika003_230x154.png

Címkék

Iskolapad 

Hírek, aktualitások *

Rendezvénynaptár *

  • Szorgalmi időszak 2023/2024/2
    február 12. - május 18.
  • Education period 2023/2024/2
    február 12. - május 18.
  • Szorgalmi időszak
    február 12. - május 18.
  • Szorgalmi időszak a 2023-2024/2. félévben
    február 12. - május 18.
  • 2023/2024-II. félév Szorgalmi időszak
    február 12. - május 18.

Gyorslinkek

Bezár