„Nagyon elfoglalt vagyok, de szeretem is csinálni, és a hasznomra is válik a klinikai munka” – kezd a mesélésbe az orvostanhallgató lány, aki az interjúra is kórházi munkája közben tudott időt szakítani. Miután bekerült az egyetemre, Noémi nem vesztegette az idejét, hiszen már elsősként bejárt a felsőbb éveseknek tartott urológia-előadásokra. Szomorúan tapasztalta ott, hogy az urológia nemcsak a hétköznapi életben, de a hallgatóság körében is mostohán kezelt szakterület, hiszen sehol sem fordítanak rá kellő figyelmet.
Bordás Noémi 1987-ben született Hódmezővásárhelyen. 2006-ban érettségizett a hódmezővásárhelyi Németh László Gimnázium és Általános Iskolában angol szakon. Jelenleg negyedéves orvostanhallgató Szegeden, 2010-ben fog végezni az orvosi kar angol-magyar orvosi szakfordító és tolmács képzésén. Fotó: Segesvári Csaba |
---|
Hamar szemet szúrt a medika jelenléte az oktatóknak is, akik közül az egyik, Szalay István hamarosan felkarolta az érdeklődő hallgatót. Így került be Noémi a szegedi II. Kórház urológia osztályára, ahová ha teheti, naponta bejár, szabadidejét, sőt még nyári szüneteit sem sajnálva. „Szalay adjunktus volt az, aki azt mondta, szívesen foglalkozik velem, így kezdtem el bejárni az urológiára. Bevitt a műtéteire, magyarázgatott, tanítgatott, megfigyeltem az ambulancián végzett munkáját. Egyre többet segíthettem a műtőben, egyre többet mutatott, így egyre többet tudtam tanulni. Ma már nagy műtétekben is részt vehetek asszisztensként. Ha nem műtéten vagyok, akkor megfigyelem a különböző vizsgálatokat, és az osztályos munkát. Mostanra már egyre többet dolgozom együtt az osztály több kiváló orvosával is. Pajor László professzor úr műtétein is egyre gyakrabban részt vehetek, ahol rengeteget lehet tanulni. Megkedveltem a kollégákat, úgy érzem, mindegyikükre fel tudok nézni” – mondja.
Nem csak a gyakorlatra fordít azonban figyelmet Noémi. Hivatalosan másodéves kora óta folytat TDK-tevékenységet az osztályon. „Konkrétan TDK-konferencián nem indultam, habár a témavezetőm szerint bármelyik témával indulhatnék, amivel eddig foglalkoztunk. De úgy gondolom, tudományosan így is aktív vagyok. Főleg prosztatarákkal foglalkoztunk eddig, azon belül a prosztataspecifikus antigénnel. Ezzel kapcsolatban adtunk elő egy debreceni labordiagnosztikai kongresszuson tavaly szeptemberben. Ebben a munkában első szerző voltam témavezetőm, Szalay doktor, Salgó László és Pajor László mellett. Ez egy laborparaméter, amit a prosztatarák szűrésére használunk. Ezt vetettük össze más paraméterekkel, különböző összefüggéseit keresve. De foglalkoztam még behatóbban a vesekőtöréssel, illetve a prosztatagyulladásra használt kezeléssel is. Ha végeztem, szeretnék egy egyetemi klinikán dolgozni, és ehhez a munkához hozzátartozik, hogy a tudományból is ki kell vennünk a részünket. Naprakésznek kell lenni, hiszen egy klinikai orvosnak nem csak a betegei vannak. Ezért jó, ha rálátok a tudományra is már most.”
Az orvostanhallgató lány fiatal kora ellenére olyan határozottsággal beszél leendő szakmájáról, hogy nem is lep meg, amikor kiderül, már gimnazistaként kitalálta, urológus szeretne lenni. „A legkorábbi emlékem, hogy borzalmasan bosszantott, hogy a lányoknak mennyi felvilágosító órát tartanak már a középiskolában is, a fiúkra viszont nem figyelnek oda. Ezért döntöttem el, hogy urológus leszek, mert már akkor megfogalmazódott bennem, hogy többet akarok velük törődni. Talán múló hóbortnak gondolták ezt akkor sokan, de az utóbbi évek alatt bebizonyosodott, hogy minél többet látok ebből a pályából, annál jobban tetszik. A lelkesedésem nemhogy alábbhagyott volna az évek alatt, de inkább tovább erősödött bennem az elhatározás, hogy nekem ezt a pályát kell választanom” – magyarázza.
Noémi azonban tisztában van vele, nem könnyű utat választott. A leendő nehézségek sem riasztják el azonban a pályától. „Mindig is tudtam, hogy nőként manuális orvosi területre bekerülni, és utána boldogulni benne, sikereket elérni nagyon nehéz lesz. Márpedig az urológia ilyen terület. Ezeket a területeket a férfiak azért még mindig szeretik megőrizni maguknak. Alkalmasabbnak tartják magukat, jobb fizikummal rendelkeznek, és manapság is az a közvélekedés, hogy egy nő kapjon nagyobb szerepet a család életében. Itt előfordul, hogy napokig nem megy haza az ember, ha ügyel, amit tényleg nagyon nehéz lehet elfogadni egy családban. Úgyhogy nem elég hatodévben eldönteni, hogy ez a szimpatikus szakterület, hanem a saját bőrünkön kell megtapasztalni, hogy mit jelent ez a gyakorlatban. Biztos sokan azt gondolnák, hogy nőként azt javasolnám a többi női orvostanhallgatónak, jöjjenek nyugodtan erre a pályára, mert képesek vagyunk rá. De én nem ezt mondom, hanem azt, hogy nőként ez egy nagyon nehéz döntés. Le kell tisztáznunk magunkban, hogy tényleg ugyanannyira terhelhetők vagyunk, mint egy férfi. Sőt talán még többet is kell bizonyítanunk. Persze nem a nők ellen akarok beszélni, de meg kell tudni mutatni, hogy nem csak múló hóbortból érdekel a terület, mert itt elvárják, hogy keményen odategyük magunkat. Én mindig erre a pályára akartam jönni, de azt nem tudom, hogy gyerekvállalás bele fog-e férni így az életembe. Férjhez menni szeretnék persze. Habár az is biztos, hogy egy nőnek nehéz olyan párt találni, aki ezt az életmódot el tudja viselni. De az anyaság más, arra ugyanúgy születni kell. Nem szeretnék fél orvos és fél anya lenni. Szeretnék egy egész, egy jó orvos lenni, de lehet, hogy emiatt fel kell áldoznom az anyaságot. Persze tudom, hogy fiatal vagyok még, lehet, hogy idősebb koromban rám tör majd a gyerek utáni vágy, de egyelőre az orvoslás a legfontosabb, és úgy érzem, ezért le tudok mondani más dolgokról” – árulja el.
ZENE |
---|
Noémi a gimnázium alatt hosszú évekig tanult zenélni. „Nyolc évig klarinétoztam, és négy évig furulyáztam is. A zene olyan területeket mozgat meg az agyban, amiket semmi más. Nagyon szeretem a zenét, és úgy érzem, hogy több vagyok azáltal, hogy ezt is tanultam. De számomra a hangszer és a zene csak hobbi volt, nem akartam komolyabban foglalkozni vele.” |
Van azonban még egy szakma, amely már gimnazista korában megragadta Noémit, és azóta sem mondott le róla. „A gimnáziumi évek alatt is mindig voltak tanítványaim, angol nyelvből, matematikából és fizikából korrepetáltam őket, mert nekem a tanári pálya is nagyon szimpatikus volt mindig. Ez máig megmaradt, nagyon szeretnék tanítani, az egyetemhez köthető klinikai állások is ezért szimpatikusak. Jelenleg is ugyanúgy tanítok a szabadidőmben még nálam idősebbeket is. Olyan tanítványom is van, akitől nem fogadok el pénzt, nem a pénzkereseti lehetőség az elsődleges szempont számomra, hanem a tanítás iránti szenvedélyem miatt foglalkozom vele. A tanítás ugyanolyan szép hivatás, mint az orvosi. Úgy érzem, nekem van is egy ilyen vénám, és ezt nem szeretném elpazarolni. Mert szerintem erre a szakmára is születni kell.”
Mint ahogyan Noémi véleménye szerint orvosnak is születni kell. Ahhoz pedig, hogy a betegséget sikeresen lehessen kezelni, talán még ez sem elég. „Természetesen szakmailag is magas szinten kell lenni ahhoz, hogy valaki jó orvos legyen. De törődni is kell a beteggel, meg kell hallgatni, figyelni kell rá. Viszont úgy gondolom, jó orvosnak lenni önmagában még nem elég. Mindig törekszünk arra, hogy a gyógyítás jó legyen, és hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a jó gyógyítás egyenlő a jó orvossal. Azt hiszem, egy előadáson hallottam én is, és megmaradt bennem az intés, hogy ne higgyük, hogy a jó gyógyítás csupán egy jó orvos. A jó gyógyítás ugyanis valójában egy jó orvos, egy jó beteg, egy jó gyógyszer és a Jóisten” – véli.
Keresztes Judit