2024. április 19., péntek English version
Archívum  --  2009  --  6. szám - 2009. április 6.  --  Irodalom
Papp Má­té

Zár az ég­bolt

Címkék: Irodalom
Cikk nyomtatás Cikk nyomtatás
.
Link küldés Link küldés
.
Megosztás Megosztás
Nyit­va az ég­bolt
Vas-szín ab­la­ka­in túl
ma még­sem ücsö­rög sen­ki.
Csak egy ven­dég ül
ma­gá­ban a ká­vé­ház
el­ha­gyott, füs­tös szeg­le­tén.
Ko­pott asz­ta­lán
né­hány kö­rö­zött ke­nyér
és a ká­vés­csé­sze mel­lett
pa­pír­lap pi­hen.
Sár­gás és gyű­rött, raj­ta
tin­ta­pa­cás, kó­sza sza­vak,
át­hú­zott so­rok.
A ven­dég ke­zé­ben toll,
uj­jai közt ci­ga­ret­ta.
Ün­nep­lő­ben van.
Nya­kán ki­haj­tott, fe­hér
gal­lér, za­kó­ja, nad­rág­ja
tisz­ta és si­ma.
Ol­csó öve, mint kí­gyó
te­ke­re­dik át de­re­kán.
Dús ha­ja rö­vid,
ba­ju­sza telt her­nyó­ként
si­mul szét a szá­ja fö­lött.
Ma­gas hom­lo­kán
rán­cok hul­lám­za­nak át,
ha a pa­pír fö­lé ha­jol.
Bar­na sze­mei
bú­sak, még­is ka­ma­szos
fén­­nyel, re­mény­ked­ve ég­nek.
Las­san hát­ra­dől,
a ha­mu­tál­ba nyom­ja
el­szí­vott ci­ga­ret­tá­ját,
töl­tő­tol­lát a
pa­pi­ros mel­lé rak­ja.
Fel­eme­li te­kin­te­tét.
Az ab­la­ko­kat
bá­mul­ja me­re­ven, majd
tű­nőd­ve ma­ga elé néz.
Sze­me fel­csil­lan.
Kar­csú tol­la után nyúl
és egy fe­hér, tisz­ta ívet
tesz az asz­tal­ra.
Elő­re­dől­ve ír rá
egy szót, majd ki­egye­ne­se­dik.
Hal­vány mo­so­lya
si­mo­gat­ja a tin­tát.
Csi­bész sze­mei pis­log­nak.
Új­ra meg új­ra
elő­re­dől és megint
át­ol­vas­sa azt az egy szót.
Le­rak­ja tol­lát,
fel­áll, ke­zé­be ve­szi
a pa­pír­la­pot, s mint aki
sza­val­ni akar
ma­ga elé tart­ja azt.
De a tor­kán akad a szó.
Most ve­szi ész­re,
hogy nin­csen egy ven­dég sem,
a pin­cé­rek sin­cse­nek itt.
Nem lesz ma ün­nep.
Csak ő vet­te fel leg­szebb
ru­há­ját, amit meg­őr­zött
er­re a nap­ra.
Nincs ki­nek el­mon­da­ni
kö­szön­tő ver­sét sem,
amit szí­vé­be ül­te­tett
rég, mint gyé­mán­tot.
Le­sü­ti sze­mét,
hét­rét hajt­ja a la­pot,
a szí­ve fö­lé dug­ja,
bel­ső zse­bé­be.
Fel­ve­szi ka­bát­ját és
ka­lap­ját, az­tán el­in­dul
egy fé­nyes üveg-
aj­tó fe­lé. Las­san lép,
sze­mét a föld­re sze­gez­ve.
Az ab­la­kok­ból,
mint fül­ké­ből in­dul­nak
utá­na tü­kör­ké­pei.
Egy anya jut még
eszé­be, aki most egy
pad­lá­son ru­hát te­re­get,
va­la­hol messze…
Zár­va az ég­bolt
Ki­lé­pett és ho­mo­kos,
szo­mo­rú, vi­zes sík­ra ért,
hát oko­san
bic­cen­tett fe­jé­vel és
szét­né­zett kön­­nye­dén, az­tán
el­in­dult a vas-
út ál­lo­más fé­nyei
fe­lé.
Bezár
Lábléc
Cikk nyomtatás Cikk nyomtatás
.
Link küldés Link küldés
.
Megosztás Megosztás

Szegedi Tudományegyetem
6720 Szeged, Dugonics tér 13.
Központi telefonszám: (+36-62) 544-000
Központi fax: (+36-62) 546-371

facebook.com  youtube.com

© 2014 Szegedi Tudományegyetem. Minden jog fenntartva.

A Szegedi Tudományegyetem internet kapcsolatát az NIIF biztosítja