Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

a bő­rön­döm mar­ko­lom,
las­san bot­la­do­zom ha­za­fe­le.
fel­tű­nik há­zunk szív­met­szett
tűz­fa­la, itt-ott ko­pott fe­de­le.

csak nem is ser­ceg lép­te­im ne­sze,
hal­lom ku­tyánk már mes­­sze csa­hol,
tud­ja, nem sok s be­lé­pek a szür­ke,
réz­ki­lin­cses kis­ka­pun.

hol a fe­hér­me­szű fo­lyo­só­fa­lon
egy vén Kos­suth-kép fa­kul már­vány,
ne­mes te­kin­tet­tel őriz­ve há­zunk
tol­dott ve­ran­dá­ját.

hol a bo­ros­tyán­szőtt ke­rí­tés vál­lán,
s csip­ke­bok­runk kur­ta ár­nyán kis­ri­gók,
kik da­la­in ge­reb­lyélt so­rok­ban
ezer tu­li­pán an­da­log.

úgy van hát, ahogy len­ni szo­kott,
én a bő­rön­döt mar­ko­lom leg­ott,
s lá­tom pin­cé­től a pad­lá­sig
ez mind-­mind én is va­gyok.