Jövőre ünnepli alapításának századik évfordulóját a Szegedi Egyetemi Énekkar. A jeles alkalomból a Madarak és fák napján örökbe fogadták a Füvészkert legöregebb fáját.
Csengő énekszó szállt május 10-én a Szegedi Tudományegyetem Füvészkertjében. Ezzel az odaadással köszöntötték a Szegedi Egyetemi Énekkar lelkes tagjai aznap örökbefogadott kocsányos tölgyüket és a Madarak és Fák napját. Az ünnepélyes ceremónián elhelyezték a százéves tölgyfa örökbefogadást hirdető táblát, ami a Füvészkert tudományos ismeretterjesztő küldetésének megfelelően a fa magyar és latin nevét is megmutatja a látogatóknak.
- Később egy misszió lesz számotokra, hogy a Madarak és Fák napján kilátogassatok hozzánk és megnézzétek a fát, amit örökbe fogadtatok. Ez olyan, mint amikor egy gyereket fogadunk örökbe, utána felelősséggel tartozunk érte. Az ének és a zene mindig is a kertek részei voltak. Ez az összekapcsolódás egyaránt jó nektek és a fának is. Nektek azért, mert van egy gyönyörűszép kocsányos tölgyetek, ami alatt együtt hűsölhettek, kirándulhattok. Neki azért, mert énekszóval biztathatjátok, hogy minél egészségesebben fejlődjön – intézte szavait Németh Anikó, az SZTE Füvészkert igazgatója a Szegedi Egyetemi Énekkar tagjaihoz.
Németh Anikó a Füvészkertről, a kocsányos tölgyekről és a Madarak és Fák világnapjáról is beszélt az énekkar tagjainak. A százegy éves kert legidősebb növényei, habár pontos koruk nem ismert, az énekkar fája és a körülötte lévő tölgyek. Az énekkar tagjai megszemlélték a kocsányos tölgy termését, amit az emberek régen az állatok gyomorbántalmainak természetes gyógyítására használtak. A Madarak és Fák napját először 1902-ben Chernel István ornitológus szervezte meg, azt hirdetve, figyeljünk a madarakra és a fákra, mert az élet alapját képezik. Az igazgatónő rámutatott, milyen különösen fontos ez a figyelem napjaink környezeti problémái mellett. Az ünnepség végén az énekkar tagjai együtt ölelték körül a százéves tölgyet.
Bartha Karina
