„Fiatal energia, tudásszomj, lelkesedés, zenei és közösségi élmények” - Dohány Gabriella beszámolója a koncertről

„Fiatal energia, tudásszomj, lelkesedés, zenei és közösségi élmények”

Száz éves a Szegedi Egyetemi Énekkar

A magyar kóruskultúra művelése nemzeti hagyományaink jelentős pillére, amely Kodály Zoltán tevékenységének eredményeként bontakozott ki a 20. század első évtizedeiben. A szerző az 1923-ban bemutatott Psalmus Hungaricus londoni ősbemutatójára érkezve figyelt fel az angol kórusmuzsika minőségére, tradicionális gazdagságára, ennek hatására alakítja ki világviszonylatban is kiemelkedő zenei nevelési programját - meghatározó elemeként megjelölve a kóruséneklés emberalakító voltát. Nem sok idővel később, 1925-ben a szegedi Magyar Királyi Ferencz József Tudományegyetem alapszabályban rögzíti az egyetem égisze alatt működő kórus létrehozását. Az első karnagyok Geyer Béla, Csomák Elemér és Antos Kálmán voltak.

Száz évvel később, 2025-ben a jubiláló énekkar számára a kezdetekre visszatekinteni önmagában is tiszteletet parancsoló eseménynek számít, hiszen egy vidéki nagyváros kulturális erejét bizonyítja a zenei közösség életben tartása. Az ünneplők számára azonban még jelentősebb teljesítmény, hogy a kórus az eltelt száz esztendő alatt folyamatosan működő, töretlen, zeneileg aktív, eleven emberi kapcsolatokat és értékes zenei élményeket teremtő énekes társulatként maradt fenn. Ennek bizonyítékát élhette át a nagyérdemű közönség a kórus fennállásának 100. évfordulójáról megemlékező ünnepi hangversenyen 2025. május 10-én, a Szegedi Tudományegyetem Rektori épületének dísztermében.

A körültekintően kialakított rendezvény az énekkar múltjának jelentős szakaszait idézte meg az adott periódus zenei irányítóinak tevékenysége előtt tisztelegve. Az együttes jelenlegi karnagyai, Száz Krisztina és Kohlmann Péter a leghosszabb ideje állnak az énekkar élén, mintegy három évtizede vezetik a kórust, átemelve annak értékeit a 21. századba. Az emelkedett hangulatú, teltházas koncerten az egyetemes és a magyar kórusirodalom ismert alkotásai mellett ősbemutatók hangzottak fel, a pontos arányérzékkel összeállított blokkokban felváltva léptek fel a jelenlegi aktív, és a szenior kórustagok.

A zenés történeti áttekintést informatív összekötő szövegek gazdagították, amely a fordulatokban gazdag múlt érdekességeire világított rá. A mai formájában népes vegyeskarként működő formáció hajdan csak tizenöt főt számlált, és a megalakulásától 1943-ig férfikarként állt fel.

1943-tól vegyeskarrá alakult és számos sikeres külföldi hangversenykörutat tudhat maga mögött.

A Rákosi-korszak idején, 1952-ben az egyetem berkeiben működő kulturális csoportokat összevonták, így a tánckart és a zenekart is beolvasztva népi együttesként a kóruséneklést némiképp háttérbe szorítva működött az együttes. 1954-ben újra önállóan működhetett a vegyeskar. Az újjáalakult együttest 1954-ben Kodály Zoltán is meglátogatta és egy koncert keretében meghallgatta a Jézus és a kufárok és az Esti dal c. művét is.  

Később, egy rövid ideig – a pedagógus pálya elnőiesedésének kezdetén - női kari keretek között folyt a kórusmunka, de egy karnagyváltást követően napjainkig tartóan sikerült megoldani a férfi szólamok utánpótlását.

Az eltelt évszázad alatt számos neves karnagy állt a kórus élén, de a felvirágzás tekintetében három jelentős időszak emelkedik ki a kórus történetéből. Az első igazi fellendülés Kertész Lajos keze alatt valósult meg, az ő kezdeményezésére alakult vegyeskarrá az egyetemi kórus. 1934-től 1956-ig tartó elkötelezett munkája során rendszeressé váltak helyi és külföldi koncertjeik. A centenáriumi emlékhangverseny első részében a tekintélyes létszámú, elkötelezett fiatalokból álló énekkar friss, erőteljes és homogén hangzással bizonyította, hogy szerteágazó életútjaik ellenére meggyőző erővel tudnak együtt muzsikálni, képesek a kórusművészetet minőségi módon művelni. Ebben a műsorrészben egyházi és világi művek egyaránt megszólaltak, a régi zene és a kortárs kórusmuzsika híven ellenpontozta egymást, és itt kapott helyet az első ősbemutató megszólaltatása is. Száz Krisztina vezényletével elemi erővel hangzott fel a szegedi zongoraművész-komponista Klebniczki György Cantate Domino című dararabja, melyet a kórusnak dedikált erre a jeles alkalomra.  

A fiatalok számot adtak arról, hogy otthonosan mozognak a különböző korok és stílusok előadói világában, képesek zenei alkalmazkodásra a karnagy rezdüléseit követve, így megismételhetetlen zenei pillanatok teremtődtek meg az ihletett előadás nyomán. A zsúfolt nézőtéren szép számmal foglaltak helyet az együttes egykori tagjai és a zeneszerető, műismerettel rendelkező szimpatizánsok, így igen nehéznek bizonyult alkalmanként nem bekapcsolódni a közkedvelt művek előadásába, mint például a blokkot záró Kodály-mű, a Cohors generosa megszólaltatásába, melyet az egykori karnagy Kertész Lajos tevékenysége előtti tisztelgésként énekelt az összkar.

A „Kertész-korszak” egyik kiemelkedő eseményének tekinthető, hogy a szegedi Magyar Királyi Ferencz József Tudományegyetem oktatójaként 1938-ban Nobel-díjban részesített Szent-Györgyi Albert tiszteletére, díszdoktorrá avatása ünnepén alma materében a férfikar énekszóval köszöntötte a híres tudóst.

Az esemény immár Szécsi József vezényletével 1973-ban megismétlődött, amikor a Szegedi Orvostudományi Egyetem avatta díszdoktorává Szent-Györgyi Albertet. Az akkor már vegyeskarként működő kórus Kodály: Cohors generosa és Gaudeamus igitur című műveket énekelte a díszdoktornak.

A hagyomány a következő évezredben is folytatódott, hiszen 2023-ban a szegedi egyetemről elszármazó Karikó Katalin részesült Nobel-díjban, és az egyetemi énekkar nagy örömmel köszöntötte a világhírű kutatót ebből az alkalomból.

A hangverseny második műsoregysége egyúttal egy második virágkort és egy másik karnagyegyéniség tevékenységét idézte meg. A műzene világát felváltotta a népzene, a helyi zenei dialektus megszólaltatásába az egykori kórustagok is jelentős számban csatlakoztak, az emelkedett hangulat emlékezetes perceket teremtett, a hangulat fokozatosan emelkedett. A népdalcsokor, amelynek előadásában Fábri Géza működött közre kobzosként, Szécsi Éva stílusos és impulzív dirigáló egyéniségének köszönhetően eleven módon idézte fel édesapja, Szécsi József karnagy tevékenységét, aki 1967 és 1985 között állt a kórus élén. Neki köszönhető az együttes létszámának jelentős megnövelése, amelyet egyetemi gyakorló gimnáziumi énektanárként utánpótlás-nevelés céljával egybekötve valósított meg. Szécsi tanár úr gondosan megtervezett kórusmunkát épített fel, minden évben kórustáborral, ahol alkalom nyílt egyre szélesebb repertoár kialakítására. Nevéhez köthető továbbá, hogy az oratorikus előadás felé is nyitottak, szinte folyamatosan műsoron tartották Orff Catuli Carmina című, Catullus-versekre írt kompozícióját. Alkalmuk nyílt a Szegedi Nemzeti Színház operaelőadásaiba is bekapcsolódni, ezt a zenei örökséget és előadói nyitottságot a napjainkban működő kórus is megőrizte.

Szécsi József nyugdíjba vonulását követően 1985-től 1996-ig két meghatározó dirigens, Gyüdi Sándor és Cser Miklós vették át a kórus vezetését. Személyükben az ezredfordulóhoz közeledve két sokoldalú, magasan képzett, színes zenei egyéniség fejtette ki hatását. Gyüdi Sándor Liszt-díjas karnagy matematika-fizika szakos szegedi egyetemi évei alatt maga is tagja volt a kórusnak, majd a Zeneakadémiát elvégezve visszatért Szegedre, ahol napjainkig a szimfonikus zenekar művészeti vezetője. Cser Miklós a Szegedi Nemzeti Színház első karmestereként, majd az Állami Operaház karmestereként tevékenykedett. Az általuk irányított időszakban egyre több lehetőség nyílt a külföldi, főként nyugat-európai országokba irányuló utazásokra, így lehetővé vált a hangversenykörutakon és nemzetközi versenyeken való részvétel. A kórus számára új világok nyíltak meg. Megható pillanata volt a centenáriumi díszhangversenynek, hogy az elmúlt idők nagyjait élő mivoltában egyedüliként képviselő Gyüdi Sándor egy Morley-madrigállal és Farkas Ferenc Pataki diákdalok című összeállításával koronázta meg az időutazást. Keze alatt a társaság felszabadultan és oldottan muzsikált, a hely szelleme egyetlen közös entitássá alakította az egykori és a jelenlegi kóristák színes kavalkádját. A hangzás örökifjú tónusa elhitette a hallgatósággal, hogy a zene időtlen képződmény.

Cser Miklós emlékét az általa alapított Concentus Novus Kamarakórus vendégszereplése tisztelte meg, jelenlegi karnagyuk egyben az egyetemi énekkar társkarnagya is, Kohlmann Péter. Az ő keze alatt szólalt meg az egyesített összkar előadásában az ünnepi alkalomra írott 100. zsoltár című mű, ősbemutató keretében. A szerző, Cser Ádám zeneszerző, karmester ezzel a darabbal állított emléket édesapja, Cser Miklós tevékenységének.

A megrendítő előadásban egyesült apa és fia zenei rezonanciája, a kórus részéről az előadás odaadó alázata és elkötelezettsége a kortárs kórusművészet tolmácsolása iránt. Az énekkar meggyőzően teljesítette egy önálló hangverseny minden kívánalmát az állóképességtől a művészi élmény megteremtéséig. Minden lehetséges módon kifejezték az ügy és egymás iránti elismerésüket, szoros összetartozásukat.

Ebben az emelkedett pillanatban került sor a kórus jelenlegi vezetőinek karnagyi elismerésére, akik 1996-tól napjainkig következetes építkezéssel irányítják az események forgandósága közepette az összetartó együttes munkáját. A Szeged Városi Kórusegyesület által alapított „Éneklő Ifjúság karnagyi díj” 2025. évi serlegét Száz Krisztina és Kohlmann Péter vehette át a kórus élén végzett magas színvonalú és elkötelezett munkájáért. Ünnepi köszöntés hangzott el a Szegedi Tudományegyetem részéről, Széll Márta rektorhelyettes méltatta a kulturális közösség emberi-művészi tevékenységét. Bemutatta az egyetem kiadásában az erre az alkalomra készült A Szegedi Egyetemi Énekkar száz éve című könyvkiadványt, amelynek szerzője a kórus karnagya, Száz Krisztina. Kutatómunkája során a kórusélet áttekintése nyomán megelevenedik a magyar történelem utolsó száz éve, amely a zenei történések hátteréül szolgált. Szeged városvezetése részéről Kozma József, a kultúráért felelős bizottság elnöke – aki maga is aktív kórusénekes – elemezte a kóruséneklésben rejlő, semmihez sem hasonlítható és kivételes élményapparátust, kiemelve az énekesek ügy iránti elszántságát, munkájuk színvonalát.

A záró műsorszámok már egyetlen nagy, közös családi élménykén hangzottak fel, beteljesítve a hangverseny legfontosabb törekvését, múlt és jelen valódi, szerves összekapcsolódását. A hangversenyt baráti beszélgetés, fogadás követte, ahol a mai fiatalok ízelítőt kaptak a zene által összekötött emberi kapcsolatok erejéből. A múltban szerelmek, házasságok, barátságok szövődtek, amelyek kiállták az idő próbáját és eleven példaként mutatják fel azt, hogy értelmes, tartalmas emberi élet alkotó tevékenység nélkül elképzelhetetlen, hiszen ez tekinthető emberi létünk leglényegének.

A minden részletre kiterjedő figyelmes szervező munka a százéves évforduló eseményeit térben és időben is kiterjesztette, számos kapcsolódó rendezvényt zajlott ebből az alkalomból az emlékév folyamán. Ennek keretében a kórus örökbe fogadta a Vadaspark legidősebb lakóját, Ernőt, a sarkantyústeknőst. Továbbá örökbe fogadták a Füvészkert száz éves fáját, egy kocsányos tölgyet, és a számszimbolika folytatásaként száz tő virágot ültettek a Dugonics téren a Rektori hivatal épülete előtt. Karitatív tevékenységként vacsorát főztek a ferences szerzetesek konyháján a rászorulóknak, néhányan vért adtak, és az Ágota futáson is részt vettek a kórus színeiben. A városi könyvtárban örökbe fogadták a Kertész-hagyaték néhány dokumentumát, melyek a kórus történetét igazolják. A karácsonyi ünnepkörben az adventi gyertyagyújtáson énekeltek a Dóm téren, és adventi énekkel örvendeztették meg a Gemma központ gyerekeit. Tavasszal, a költészet napjához közeledve megzenésített verseket adtak elő a Vers délben sorozatban az Egyetemi Tavasz megnyitóján. Ilyen gazdag előzményeket követően került sor a májusi, fentiekben bemutatott, minden elemében remek jubileumi emlékhangversenyre. Kívánunk ennek a tevékeny és lelkes ifjú csapatnak és karnagyaiknak további eredményes alkotó munkát mindannyiunk örömére és a kórusmuzsika javára!

Dohány Gabriella

a Szeged Városi Kórusegyesület elnöke

A koncertről további képek itt tekintetőek meg.