23 év, riportunk Tápai Andrásné nyugdíjba vonulása apropóján készült
Ápolónak lenni, betegeket gyógyítani, segíteni talpra állásukat, gyakran szó szerint is, különleges munka, nagy felelősség, sok szakmai ismeret és mély elkötelezettség.
Humanista tevékenység, minden költői felhang nélkül. A nővérkék között a legtöbben úgy dolgozzák le életüket a betegágy mellett, hogy alig esik szó munkájukról, mindenki természetesnek veszi tevékenységüket. Pedig a valóban szakértő, elkötelezett nővérke kivételes munkaerő, nagy figyelmet és megbecsülést igényelne.
Tápai Andrásné most nyugdíjba vonult, az utóbbi, közel negyedszáz évben a SZTE Neurológiai Klinika Rehabilitációs osztályán gyógyított.
A kérdező Tráser László (MP3) >>