89. Ünnepi Könyvhét – J. Nagy László: „A múlt benne van a jelenben – Algériában és Franciaországban is”

– „Pardon!” Ezt a szót még nem mondta ki Franciaország hivatalos képviselője Algériában. Holott bocsánat kérésre vár Algéria Franciaországtól azokért a bűnökért, amelyeket az 1954-1962 közötti algériai háború idején elkövetett. Így aztán amíg nincs „pardon”, addig nincs megbocsátás sem – villantja föl a napjaink aktualitásaira is magyarázatot adó háttér információt J. Nagy László professzor. – A múlt benne van a jelenben a mediterrán térségben is – hangsúlyozza az SZTE Bölcsészettudományi Kar Történeti Intézetében hiánypótló kutatásokat végző egyetemi tanár. J. Nagy László sokat tett az arab világ, a gyarmati elnyomás ellen harcoló nemzeti mozgalmak és a Maghreb országok helyzetének megismertetésért. Kifejezi ezt munkahelye elnevezésének második fele – Újkori Egyetemes Történeti és Mediterrán Tanulmányok Tanszék –, hiszen megalapozója e szegedi kutatási iránynak. Erőfeszítéseit mutatja eddigi 223 magyar, francia, olasz, arab nyelven írt publikációja, amelyek közül a 89. Ünnepi Könyvhéten Az algériai háború 1954-1962 című műve került terítékre a 2018. június 5-én 17 órakor kezdődő beszélgetésen a Boros kakas francia étterem és kávézóban.

– Szinte minden évben új film vagy friss könyv, szakmai folyóiratok különszámai idézi az algériaiak emlékezetébe az 1954 és 1962 közötti időszakot. Milyen ellentmondások jellemzik az algériai háború utóéletét?

– Durva cselekedetekkel, borzasztó kínzásokkal írta be magát Franciaország 1957-ben Algéria történelmébe: például máig nem ismeri el, hogy a neves matematikus nem eltűnt, hanem kivégezték. Közel egymillió ember ment el Algériából a háború után. E csoport tagjainak és leszármazottaiknak a szavazata a jelenben ugyanúgy számít, mint a harkiké, a felkelők ellen a francia hadseregben harcoló helyi lakosoké és utódaiké. Ugyanakkor a franciaországi rendszerváltozás is része ennek a konfliktusos időszaknak: az 1958. májusi algíri puccs nyomán összeomlott a politikai rendszer: a IV. Köztársaság, polgárháború közelébe jutottak a franciák. Fordulatot De Gaulle visszatérése hozott, holott kezdetben a szocialisták és a kommunisták is ellenezték a személyét. De Gaulle felismerte, mit kell lépni abban a történelmi pillanatban: ő hozta létre azt a rendszert, az V. Köztársaságot, ami máig működik. Mindez mutatja a francia politikai kultúra és intézményrendszer erejét is.

– A mediterrániumhoz tartozó arab országokról 4, a magrebi térség országairól, így például Tuniszról és Marokkóról 3, míg Algériáról 5 könyvet írt magyar és francia nyelven. Munkásságában Algéria abból a szempontból is kitüntetett helyen szerepel, hogy ott 12, míg Tunéziában 11, Marokkóban 3 alkalommal járt és kutatott. E számok különbözőségének oka az is, hogy a francia gyarmatbirodalomhoz tartozó más országokkal összehasonlítva Algéria külön úton járt és jár, s ennek bemutatását tartja fontosnak?

– Franciaország szerves része, „tengerentúli három megyéje” volt Algéria 1884-től kezdve. E tény is oka annak, hogy a franciák nem is háborúnak, hanem „rendfenntartásnak” vagy „pacifikációnak”, míg kívülállók a „franciák közötti belháborúnak” neveztek az 1954-1962 közötti konfliktust. Évfordulóhoz kötődően született meg a könyvem, amelynek az úgynevezett „arab tavasz” időszakában újabb aktualitása lett. Algéria gazdasága működik, bár a virágzó mezőgazdasággal szemben az 1950-es évek óta a kőolaj kitermelés felé tolódik a hangsúly. Ott a francia kultúra mély nyomot hagyott: a hadsereg domináns szerepe ellenére Algéria köztársaság, ott szinte mindenki franciául beszél. Mégis: egy rossz házasság „se vele – se nélküle” viszonyához hasonlítható Algéria és Franciaország kapcsolata.

– Az algériai levéltárakban kutatott, hasonlóképpen Tunéziában is, Kairóban átnézte a korabeli egyiptomi sajtót, szemtanúkkal is beszélgetett. Franciaországban, ahova 1961-ben vitték át a levéltári dokumentumokat ugyancsak kutatott, de tengerentúli levéltárakban – például Aix en Provence diplomáciai levéltárában, Nantes-ben, a párizsi Külügyminisztérium, a Politikatudományi Főiskola levéltárában is járt, politikusok hagyatékát is áttekintette. Milyen újdonságokkal szolgál a könyvében?

– Idézi a szakirodalom is, amit felfedeztem és megírtam például A Magreb-országok története a XX. században című könyvemben is: 1954. május és 1955. október között Budapesten működött egy arab nyelvű rádióadás. Ezt nagyon sokan hallgatták Algéirában is, akadt olyan adatközlőm, aki elárulta: innen értesült a felkelésről. Beszélgettem a rádió szerkesztőjével is. Megtudtam: e rádióadó működtetéséért máig hálás Magyarországnak a hivatalos Algéria. Erről a rádióról Algéria kommunikáció szakos hallgatói is tanulnak. Azt is sikerült feltárnom Magyarország példáján keresztül, hogy a kommunista blokk miként viszonyult az algériai háborúhoz.

– Az Algériáról és a mediterrán térségről írt művei elismeréseként, a párizsi Charles de Gaulle Alapítvány tudományos kuratóriumában játszott szerepével, vagy az 1996 óta működő Mediterráneum Történészeinek Nemzetközi Társasága alapító vezetőségi tagjaként nyerte el, vette át 2017-ben Tuniszban az Ibn Khaldun Díjat?

– A XIV. század zsenije Ibn Khaldun, akiről azt a díjat nevezték el, amelyet azok kapnak, akik a Földközi-tenger déli partja történelmének a feltárásában nemzetközi jelentőségű eredményt értek el. Ezt az elismerést három személy kapja meg minden évben, s én vagyok az egyetlen, aki Kelet-Európában elmondhatja magáról, hogy elnyerte az Ibn Khaldun Díjat.

– Miért kell nekünk itt, Európa közepén ismerni a mediterrán térséget?

– A migráció az egyik olyan aktualitás, amely rávilágít arra, hogy meg kell ismerni Afrika északi részén, az arab világban élőket. Globalizált világunkban elengedhetetlen a környezetünk, a másik ember mozgatórugóinak, például az algériaiak nacionalizmusának, a patriotizmusukból fakadó szociális beruházásaik hátterének, az ottani republikánus szellemiség és az iszlám együttélésének a megértése.

Kérdések és fotók: Újszászi Ilona

További információk:

89. Ünnepi Könyvhét Szegeden: a programok több mint fele SZTE-s kötődésű

89. Ünnepi Könyvhét: 60 éves a Hupikék törpikék képregény – e műfaj kulcs az olvasás népszerűsítésében

89. Ünnepi Könyvhét – Jancsák Csaba: Reform-hullámvasúton a tanárképzés