Könyvbemutató a „Szép szó” jegyében

A 2014. június 20-án a Somogyi-könyvtár első emeleti folyóirat-olvasójában megrendezett könyvbemutatón Olasz Sándorra, a 2011-ben elhunyt József Attila-díjas irodalomtörténészre, kritikusra, szerkesztőre, a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar néhai egyetemi tanárára emlékeztek. A 85. Ünnepi Könyvhét keretében megtartott eseményen bemutatták az író „Kalliopé útkeresései” című tanulmánykötetét, amely a Nap Kiadó gondozásában jelent meg, és a két világháború közti magyar szerzőkkel és irodalomkritikával foglalkozik.
A jelenlévőket a kiadó nevében Sebestyén Ilona köszöntötte. Elmondása szerint a magyar irodalom mindig is gondolkodó irodalom volt, ahol az esszé és a világról alkotott kritika találkozik. – Éppen ezért nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy kiadhattuk Olasz Sándor két utolsó összegző művét – tette hozzá. Ezt követően Simai Mihály József Attila-díja költő a szerző egyik esszéjének kezdő sorait idézte, amelyet ő maga szerint egy élet és létösszegző záróakkordnak titulált. – Olasz Sándor az alkotásért élt, és az életért alkotott – mondta Simai Mihály, méltatva az író életlázát, amivel dolgozott, és amivel igyekezett mindent elmondani. – Az esszékötetébe beleadta szívét-lelkét, sajátos stílust kölcsönözve ezzel a kötetnek – jellemezte a könyvet, hozzátéve, hogy Olasz Sándor sosem a tudósoknak írt „felcicomázott szavakkal”.
Az egyes megszólalók közt Beslin Anita előadóművész ragadta magához a szót, felolvasva egy-egy esszét „Kalliopé útkereséseiből”. A kötet bemutatóját Gróh Gáspár irodalomtörténész kezdte, ismertetve annak részeit és az író hozzájuk kötődő nézeteit. – A tanulmánykötetben egyszerre található esszé, irodalomtörténeti írás és könyvkritika. Ám a közös szemlélet és az igényes szakmaiság egységes keretbe helyezi ezeket – mondta. Az esemény utolsó megszólalója Pál József professzor, az SZTE nemzetközi és közkapcsolati rektorhelyettese volt, aki irodalomtörténészi minőségében is képviseltette magát. Mint elmondta, Olasz Sándor sokáig a szegedi Bölcsészettudományi Karon is tanított, és mindig is a „szépszavúság” eszméjét vallotta a tudományos elvontság helyett. – Erre utal a címben szereplő Kalliopé is, aki amellett, hogy a próza múzsája, a neve is annyit tesz: szép szavú – magyarázta. A rektorhelyettes a továbbiakban szót ejtett az Európa-eszme elmúlásáról is, ami rendszeresen felbukkan Olasz Sándor írásaiban, amikor a két világháború közti szerzők gondolkodásmódját vizsgálta. – Hiányzik az eszmeiségből kohéziós erő, a gondolat erejét nem használják ki – összegezte a szerző tanulságait Pál József.
 

SZTEinfo